Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Közösségi temetés
nyúak: „Napfeljöttre nízzen a halott." Különösen a temetők régebbi szektoraiban figyelhető meg jól az évszaknak megfelelő tájolás. Mindkét temető legrégebbi középponti része egy halmon s annak környékén terül el. Jól észrevehető a halmok elsődleges körülárkolása, majd, ahogy terjedt a temető déli irányban, úgy láthatók a szakaszoló árkolások. Ma is árokkal, sövénnyel - a Ladányi úti még drótkerítéssel is - vannak a temetők bekerítve. Nagy sírhantokat hánynak fel, melyeket gyeptéglákkal raknak körül, a temetők melletti legelőn a „bányafoltok" láthatók. A sírokon újabban kecskebakszerű koszorúállványok találhatók, a régebbi szektorokban pedig 3-6 fejfás sírok vannak. A sírgödör elkészítése itt is közösen történik, régen padmalyt is ástak, de az „új osztásban" már nem engedik. A településen a sírásóknak csak „pájinkát" adnak. Megfigyelhető, hogy „sírásni" többen mennek ki, mint „behantolni" - mindkét esetben saját szerszámmal jelennek meg. A tiszteletadás mértékére enged következtetni a sírásók, behantolók létszáma. „A múlt héten temettek itten egy köztiszteletben álló embert, brigádvezető vót a tsz-ben. Kilencvenen fordultak meg a sírjánál, de sírbehúzni is maf csak negyvenen vótak. Megszámolják üket a hozzátartozók, és évtizedek múlva is emlékeznek rá. Mostanában szokás visszatemetkezni a nagyszülők sírjába. Sírásás közbe' a pájinkázás legtöbbször oda vezet, hogy jókedvükben az emberek egymást dobálják a rígi sírokban tanált csontokkal, de osztán nagyobb ríszit az »új sír« sarkába elföldelik. " 43 Szeghalmon „ismerősök, hozzátartozók, távolabbi rokonok ássák a sírt. A temetőbe reggel visznek ki nekik kenyeret, szalonnát, pájinkát. Sírásás közben berúgnak, van, aki nem bír magával, sokat iszik, de azzal védekeznek, hogy így illik, no meg hát nagy a bánat is. Sokan vannak sírt ásni. Padmalyt is ástak, de mióta felfogták újra a régi temetőrészeket, abbahagyták, mert többször beomlott a sírgödör. Sírbehuzáskor többnyire ők a lapátos emberek, sokszor annyian Cs. Szabó István megfigyelése és Szabó János, Szabó Jánosné, Hegedűs Gyuláné közlése, Sárrétudvari.
