Juhász Irén: A Vésztő-Mágori-domb (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2006)

vonatkozású leleteket. A szentélyt 490 cm mélységben tártuk fel. A 13x6 méteres alapterületű, két helyiségre tagolódó, cölöpvázas, sárfalú épület a tűz martaléka lett. A bezuhant tetőszerkezet és a bedőlt falak omladéka maga alá temette mindazt, ami a szentély egykori berendezéséből megmaradt: az istennő szobrát, az áldozóhely oltárait, az égő húsáldozatok csontmaradványait és a termékenység-istennőjének felajánlott áldozati ajándékokat. Az élelemtermelő életmód a termékenység gondolatát állította a vallási élet középpontjába. A termékenységet jelképező istenanyaábrázolás példája a szentélyben megtalált szobor. A domb nyugati lejtőjén eddig 27. az őskori bemutató szelvényben 2 újkőkori temetkezést tártunk fel. A szakáiháti csoport és a tiszai kultúra népe halottait a telepen temette el, a telepszéleken, szabad térségeken alakítva ki kisebb-nagyobb családi sírkerteket. A temetkezések zsugorítottak, a halottakat jobb- vagy baloldalukra fektetve, kuporodott helyzetben - felhúzott lábakkal - temették a sírba. A felhúzott lábú fekvő helyzet részben az alvással, részben a halottak megkötözésével, a visszajáró halottól való félelemmel magyarázható. Hazánkban először Vésztő-Mágoron kerültek elő újkőkori koporsós temetkezések. Az eddig feltárt sírok között 18 koporsós temetkezés volt. A koporsókat tölgy- vagy szilfadeszkákból alakították ki. A sírládák hosszanti oldalfalai túlfutottak a keresztirányú zárófalakon: az így keletkezett négy fogantyú megkönnyítette a sírhoz szállítást és a sírgödörbe való leengedést. Az ünnepélyesség fokozása érdekében a halottakat vörös festékkel festették be, majd gyékénylepelbe burkolták, és úgy helyezték a koporsóba. Vörös festéknyomokat csak a koponyán, az alkaron és a lábszárak csontjain észA településhalom rétegei - Die Schichten des Siedlungshügels - The layers of the heap of settlements