Juhász Irén: A Vésztő-Mágori-domb (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2006)

A PAKASZTANYA Kitűnik környezetéből fehérre meszelt falával a természetes anyagokból emelt, ágasfás, szelemenes, tapasztott falú pákásztanya, a réti emberek téli szállása. A halászat és gyűjtögetés ősi foglalkozásának állít méltó emléket. Vésztő település is a halak vonulásához igazodó, nádból készült rekesztő halászeszközről, a vejszéről nyerte nevét. Amikor a szabályozatlan folyók és erek kedvükre folytak, kanyarogtak, a szegény embereknek a rét volt a terített asztala - írta Szűcs Sándor. A lecsapódások után a földművelés térhódításával visszaszorult a vízi világ. Az emberek itt összegyűjtötték maguk és a falubeliek számára a napjainkra szinte ismeretlen javakat: nadályt, csíkot, gyógynövényeket, sulymot. A pákász ősszel gyékényt, télen nádat aratott. A kétosztatú, alacsony ház belső terében lévő tűzpadka a bográccsal, az egyszerű eszközök és edények, a nagyobb térfélen elhelyezett hálók, a vesszőtapogató, a haltartó bárka, a vesszőből font varsa - mintha a téli tisztítás után várnák gazdájukat. Kívül az egykor nékülözhetetlen szállító és közlekedési eszközök láthatók: egy fatörzsből kivájt bödönhajó, ismertebb nevén sárhajó, valamint egy ladik emlékeztet egykori utasaikra.