Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály élete és kultusza (Békéscsaba. - Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Munkácsy Mihály élete és kultusza

művészt, azaz saját alakját formázta meg festményén. Goupil műkereskedő vonakodott megvásárolni a nagyméretű Milton az „Elveszett Paradicsom''-ot diktálja leányainak című képét. Ekkor tűnt fel Kari Sedelmeyer műgyűjtő, aki átvette, és a Párizsi Világkiállításon bemutatta a festményt, ahol az tiszteletbeli aranyérmet kapott. A sikereket az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója is honorálta: Ferenc József vaskorona rendjelet és nemesi címet adott a festőnek (1879, 1880). 1878-ban tízéves szerződést kötött Munkácsy és Sedelmeyer. Ez az anyagi biztonságot (bár megkötöttségeket is) jelentő „keretszerződés" elindította egy kétes úton. A hetvenes évek végén anyagi biztonságban tudhatta magát, de ezért keményen meg kellett dolgoznia. Párizsban robotolt nyaranta is, miközben Cécile négy-öt hónapot töltött Colpachon, birtokai ügyét intézve. A festő szinte naponta beszámolt feleségének életéről, munkájáról. Gyakran kellett Karlsbadba utaznia, de a fürdőkúra nem volt eredményes. Kínzó szem- és fejfájásai ellenére is dolgozott, és közben építkezett a Villiers sugárúton. 1879-80-ban szalonképeket, tájképeket festett, s ezzel párhuzamosan készült a Sedelmeyerrel megbeszélt nagy Krisztus-képre. Környezetében, baráti körében többen foglalkoztak a Krisztus-témával, ha más hangsúllyal is: Antokolszkij szobrász (aki Ivanov műveire is felhívta figyelmét), Zichy Mihály, Gustave Doré, aki szomszédja volt. Ernest Renan Jézus élete című könyve, Doré óriásképei, a Milton sikeres körútja és a Párizsi Világkiállításon kapott kitüntető érme ösztönözte Munkácsyt a passiókép megfestésére. Több mint húsz olajban megoldott tanulmányt és vázlatot készített. 1880. július elején kezdett a nagy képhez, amit 1881 tavaszán fejezett be. Sedelmeyer 1881 nagypéntekétől saját palotáját bocsátotta rendelkezésre, ahol naponként több ezren látogatták a Krisztus Pilátus előtt című kolosszálképet. Munkácsy dicsfény nélküli Krisztusa minden egyház képviselőjét, de még a szabadgondolkodókat is elragadtatta. Ezrek vitatkoztak: vallásos vagy filozofikus művel állnak szemben? A festőnek úgy sikerült megoldani a feladatot, olyan magasztosnak, hitében erős egyéniségnek ábrázolta Krisztust, hogy az egyház is elfogadta, Renan is elismerte. Munkácsy maga így nyilatkozott egy riportban: „En az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni." 1 1 Christ before Pilate by Munkácsy. Paris, 1886. 32. p.