Gyarmati Gabriella: Munkácsy. Festmények és grafikák a békéscsabai múzeumban (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

1867. Eötvös József állami ösztöndíjából a Párizsi Világkiállításra utazik, ahol meghatározó hatást gyakorol rá a Gustave Courbet és Jean François Millet műveivel való találkozás, minek következtében elfordul a konvencionális akadémiai sémáktól. Mivel úgy találja, hogy a mesterséget már elsajátította, az iskola pedig új tervei megvalósításában már úgysem segítheti, kilép az akadémiáról. Ekkor ismerkedik meg Wilhelm Leibi német festővel. 1868. Düsseldorfban, valószínűleg saját inaséveinek nyomorúságát is felidézve, megfesti az Ásító inast. A csak fényképen fennmaradt, a cipészinast egész alakban ábrázoló műhöz készült, széles körben ismert „tanulmányfej - a beható stúdium, a naturalisztikus részletlátás kiváló példája - Courbet fiatalkori önarcképsorozatára emlékeztet. Ezen a képen Munkácsy kifejezőeszközei közelebb állnak a francia festőkéhez, mint a düsseldorfiakéhoz, akiknek a szín csak járuléka a rajznak, s nem tartozik az alakítás első fázisához. Munkácsy a színt és a formát egyszerre látja,