Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Bevezető

a nép, a parasztság iránti fokozott érdeklődés és a Petőfi, Ady, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond neve által fémjelzett irodalmi hagyomány volt. Ennek lényegét jelentette az irodalom társadalmi felelősségének átérzése, nemzeti szolgálatként való felfogása, mely szerint az irodalom tudatosító, személtető és cselekvésre késztető lehetőségei révén a nemzeti közösség felemelésének eszköze lehet. A népi írók mozgalma a magyar irodalom sajátos áramlata, irodalmi és ideológiai képződménye volt, melynek „egységes" kezdetét 1928-29-re tehetjük, Németh László két cikke (Népiesség és népiség valamint az Új reformkor felé) korabeli megjelenése kapcsán. Ezen népi irodalmi mozgalom egyik „fő fészke" a Sárrét és környéke volt, ahol több, ebben a szellemben alkotó író, költő, néprajzi szakember is született. Annál is inkább tekinthetjük e vidéket a népi mozgalom elindító-tápláló gócpontjának, mivel a megjelent műveken kívül 1935ben Berettyóújfaluban alapította meg Barsi Dénes, Sinka István, Szabó Pál a Kelet Népe