Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Simándy Pál

Az elsikkadt hegyi be szed (1932) című vallásfilozófiai tanulmányában összegezte. Losonci életének egyik nagy tanulságáról így vall: „Nem igaz az, hogy az egyik nemzeti érzésnek feltétlenül ellenségévé kell lennie a másik nemzeti érzésnek. Nem igaz! Az igazság az, hogy én éppen a magam nemzeti érzéséből értettem meg a másik nép örömét és bánatát." 1931-ben visszatért Magyarországra és Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjainak (Előőrs. Szabadság, Független Magyarország) belső munkatársa, szerkesztője lett. 1941-től szerkesztője a Tiszántúl című debreceni napilapnak, a népi írók egyik jelentős orgánumának. 1942. novemberében Püski Sándor a Magyar Élet kiadó vállalatához hívta meg lektornak. 1945-től 1949-ig, nyugdíjazásáig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM) osztályvezetőjeként a népművelési ügyekkel foglalkozott. Kinevezését elsődlegesen a Nemzeti Parasztpárt támogatta. A nyugdíjas éveket írásra használta fel. Ezekben az években írta visszaemlékezéseit: