Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Kovács Imre

temről. Továbbra is újságírással foglalkozott. 1939-től a Nemzeti Parasztpárt tagja, 1945től főtitkára. Részt vett az ellenállási mozgalomban. Időközben olyan művei jelentek meg, mint a Kivándorlás (1938), Kolontó (1939), A parasztéletforma csődje (1940), Elsüllyedt ország (1945). 1946-ban a Parasztpárt alelnöke, országgyűlési képviselő. 1947-ben lemondott, elhagyta az országot, először Svájcban, 1949-től az Egyesült Államokban élt. Ezidőben a polgári irodalom számos képviselője mellett az emigrációt választották a népi írók mozgalmának azok a tagjai is, akik „harmadik utas" elképzeléseket képviseltek 1945 után, és ezért szembefordultak a „fordulat éve" körül bekövetkezett átalakulással. Kovács Imre is ezek közé tartozott. Washingtonban a Szabad Európa Bizottság kutatóintézetének munkatársa lett, majd 1954-ben a SzEb-nél a Szabad Európa sajtóosztály munkatársa. Közben a Harvard Egyetemen filozófiát és történelmet hallgatott.