Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Féja Géza

1939-ben a Magyarország című lap munkatársa lett. 1945-1956 között Békéscsabán élt, bizonyos fokig kirekesztődött az irodalmi életből. Könyvtáros volt. 1956-ban visszatért Budapestre, 1957-től újra megjelentek művei, melyek azt bizonyítják, hogy az évtizednyi magány megérlelte benne a szépírót és szemlélete is megújhodott. Számos későbbi írása közül megemlítendő: Bresztuváczy és az ördög (1957). Bölcsődal (1958), Sarjadás (1963), Visegrádi esték (1974), Törzsek, hajtások (1978). Levelezéseinek egy részét Csabai nappalok és éjszakák címmel 2001-ben adta ki a Békés Megyei Könyvtár, Békéscsabán. 1966-ban József Attila-díjjal tüntették ki. RÓLA SZÓLÓ ÍRÁSOK: Erki Edit: Látogatóban Féja Gézánál (Élet és Irodalom, 1966. III. 26). Simon István: Féja Géza. Interjú. (Budapest, 1976), Vígh Károly: Zsilinszky és Féja (Új Forrás, 1982), Zimonyi Zoltán: Lobogó tüzű igehirdető (Tiszatáj, 1986), Balogh Ferenc: Féja Géza a népkönyvtárőr (Békéscsaba, 1991).