Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Veres Péter

1945 után tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd országgyűlésnek. 194549 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke, 1945^17-ben a Földbirtokrendező Tanács elnöke. 1947-48-ban honvédelmi miniszter volt. 1948 után, bár országgyűlési képviselő volt, jobbára csak az irodalomnak élt. Lírát, népéletleírást, bölcselkedést ötvöző trilógiája Szolgaság (1950). Szegények szerelme (1952), János és Julcsa (1957), későbbi közös címmel: A Balogh család története (1961) az alföldi parasztság félévszázados történelmének enciklopédikus részletességű leírása. Széles körű érdeklődéséről Olvasónaplói (1962, 1984, 1986) tanúskodnak. 1950-ben és 1952ben Kossuth-díjjal tüntették ki. RÓLA SZÓLÓ ÍRÁSOK: Ráclics József (szak.): Veres Péter koszorúja. Kortársak írásai, emlékezései (1973). Nádasdi Peler: A tölgyfa árnyékában. Emlékezések Veres Péterre (1974). Bata Imre: Veres Péter alkotásai, vallomásai tükrében (Budapest, 1977). Buta Imre: Veres Péter pályája a felszabadulás után (Kortárs. 19X5). Veres István: Apám mellett, apám helyett (Budapest. 1994).