Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Hódmezővásárhely, 1988. március 6. - Megemlékező levelek Vásárhelyre a centenárium alkalmából (Bálint Alajosné, Kopasz Márta, Török Gyula, Foltiny István)

és egymáshoz való viszonyát kellett meghatározni. Ebben a munkában — főleg az újkökori és rézkori kutatásban, de a szakma minden ágában — úttörő szerepet játszottak Banner és később tanítványai és kollégái is. Az ő fáradhatatlan tevékenységük írta Hódmezővásárhely nevét rövidesen arany betűkkel a tudományos világ régészeti térképére. Hogy a mai nap szerencsekívánatai az Atlanti-óceán innenső és túlsó partjáról jönnek, az azzal magyarázható, hogy mi egy az egész világot átfogó megrázkódtatás, egy mindent átformáló szellemi forradalom időszakában élünk. Banner János kutatásának eredményei iskolájában, tanítványainak munkáiban terjedtek el és élnek tovább, főleg Magyarországon, de hazánk határain kívül is. Csak néhány, nyugaton élő szakembert említünk itt. Egykori közvetlen munkatársát, Foltiny Istvánt, 1945 és 1951 között a bécsi egyetem régészeti tanszékén találjuk mint tanársegédet, majd Amerikába való átköltözése után Princeton lesz működésének központja. Onnan megy rövid időre a Csendesóceán partjára, Los Angelesbe, hogy a Kárpát-medence vaskoráról és a szkítákról tartson előadásokat két szemeszteren át. New Yorkban a Természettudományi Múzeum magyarországi leleteit publikálja és a Metropolitan Museum népvándorlás kori anyagának egy részét dolgozza fel. A washingtoni Smithsonian Institution megbízásából öt ásatást végez Jugoszláviában az egykori magyar Délvidéken és ezeket készíti elő közlésre. 1974-ben és 1975-ben mint vendégprofesszor a Rajna partján, a bonni egyetemen tanít Magyarország rézkoráról és a magyarság őstörténetéről. Részben a Banner-iskola hatása alatt áll, részben osztrák hagyományokat követ a bécsi természettudományi múzeum őskori osztályának jó képességű alkalmazottja, dr. Ruttkay Erzsébet, aki számos újkőkor végi, rézkori és kora bronzkori tanulmánnyal gazdagította irodalmunkat. A budapesti egyetemen is tanult, de régésszé Ausztriában képezte ki magát. Jelenleg nem annyira a régészetet, mint inkább a művészettörténetet képviseli, de a magyar kultúrán nevelődött a New York-i Metropolitan Museum Lehman-gyűjteményének vezetője, dr. Szabó György. A debreceni egyetemen tanult és Magyarországon Méri István munkatársaként középkori régészettel foglalkozott, viszont a New York-i egyetemen művészettörténeti tanulmányokat végzett és végül is ebben a szakmában helyezkedett el. Közismert tény, hogy a régészeti lelőhelyek felkutatása gyakran a szerencsés véletlenen múlik. Tudjuk, hogy hazánk történelmi emlékeit sok ezer lelőhely őrzi számunkra. Csak azok lesznek ismertekké közülük, amelyekre egy szakintézmény felhívja a figyelmet, vagy egy befolyásos pártfogó elősegíti felkutatásukat. Ha Homeros nem írt volna Trója ostromáról, nagyon keveset tudnánk ma Achillesről, Agamemnonról, Helénáról és az aranyban gazdag Mykenéről. Hasonló a helyzet a mi alföldi lelőhelyeink jelentőségének megítélésénél. Hálával tartozunk a sorsnak, amiért nekünk adta Banner Jánost, aki valóban a „nemzet napszámosa" volt.