Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Hódmezővásárhely, 1988. március 6. - Ünnepi megemlékezés Banner János századik születésnapján, a hódmezővásárhelyi Banner János utcában elhelyezett emléktábla felavatásakor (Bóna István)

népvándorláskor számára ugyanolyan jelentőségű, mint Banner neolitikusrézkori ásatásai és közleményei. Itt sikerült ugyanis igazolnia, hogy a hasonló temetők a gepida nép V—VI. századi emlékei — ezt előtte 30 éven át kétségbevonták. A 15 éven át folyó ásatások egyre gazdagították, színesítették Hódmezővásárhely történetét. A város neve már a 30-as évek közepén ismertté, sőt fogalommá vált az európai őskorkutatásban. Az ásatások és leletek híre számos külföldi tudóst idevonzott, köztük nem is egyszer a londoni egyetem nagyhírű professzorát, V. Gordon Childe-ot. A város őskorát 1940-ben már önálló kötetben foglalta össze Banner (Hódmezővásárhely története az őskortól a magyar honfoglalásig I., A legrégibb időktől a bronzkor kialakulásáig. A Városi Múzeum Kiadványa, HMV 1940), ezzel a kötettel Budapestet két évvel megelőzve Hódmezővásárhely lett az első magyar város, amelynek őskorát modern ásatásokra támaszkodó, hiteles leletek sorozatán át sikerült ábrázolni. Ugyanez az anyag alkotja a gerincét Banner röviddel később megjelent német nyelvű összefoglalásának, ha nem is ez a címe. Az ásatások 1944-ben kényszerűen megszakadtak, 1950-ig nem volt régésze a múzeumnak. Az 1946-tól Budapestre professzornak kinevezett Banner azonban nem adta fel a reményt, hogy vásárhelyi kutatásai még folytatódnak. 1948-ban az 1949-re tervezett régészeti világkongresszust előkészítő — a kongresszuson részt vevők számára bemutatóként tervezett — ásatását a Bodzásparton végezte — ez, ha megszakítással is, a Vásárhelyen és Vásárhelyért folytatott munkájának 20. esztendejét jelentette. S távolról sem a végét. Utolsó, sőt posztumusz (1968 és 1971) dolgozataiban is a Kökénydombhoz tért vissza, kiadta, megjelentette az ott talált edények díszítéseiről—ornamentikájáról készült elemző rajzokat — ezzel vált teljessé a Kökénydombról írott 5 ásatási beszámoló. Ez röviden mindannak a foglalata, amit Banner János Hódmezővásárhelynek adott. Ma, 17 évvel halála után, jól látjuk, itt is — máshol is, hogy a két fogalmat nem lehet elválasztani egymástól. Hódmezővásárhely megértő támogatása nélkül Banner szegedi intézete nem válhatott volna régészetünk megbecsült haladó hagyományává. Banner és tanítványai nélkül Hódmezővásárhely története és múzeuma összehasonlíthatatlanul szegényebb lenne, s vele együtt a hazai művelődéstörténet is. Hálával emlékezünk erre a termékeny együttműködésre Banner János emléktáblája alatt a hódmezővásárhelyi Banner János utcában. Az emléktábla Albert Ildikó hódmezővásárhelyi szobrászművész alkotása. Csak dicsérettel és elismeréssel adózhatok munkájának. Mi, akik az idős Banner Jánost még jól ismertük, örömmel állapíthatjuk meg, hogy nemcsak arcvonásait adja vissza hűséggel, de lelkét-szellemét is.