Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Hódmezővásárhely, 1988. március 6. - Banner János tudományos pályája egy tanítvány emlékében (Kalicz Nándor)

hogy Rómerhez hasonlóan ő volt a 20. századi magyar régészettudomány napszámosa. Ha kellett, kiállítást rendezett, s ha kellett, helytörténetet írt vagy népszerűsítő előadást tartott. A múzeumügyet haláláig szívén viselte, a muzeológiát mindig szívesen művelte. Több tudományszervezési elképzelése most hozza gyümölcsét. Tudós és egyenes ember volt, emberségét a legnehezebb idők között is megőrizte. Tudásának és tapasztalatainak gazdag tárházát pazarlóan nyitotta meg nemcsak tanítványai előtt, de mindazok részesülhettek benne, akik hozzáfordultak. Bizalommal hallgatta meg személyes természetű problémáinkat is, és ahol csak lehetett, segített. Különösen szívén viselte a fiatalok sorsát és még élete alkonyán is sok energiát áldozott a fiatalok ügyének. Voltak nagy sikerei és érték kudarcok is, de mi arra emlékezünk, ami munkájában időtálló és előremutató. Életművét nemcsak az alkotja, amit leírt, hanem az is, amit tett, elképzelt és a magyar régészetre hagyományozott. Még sokan vagyunk, akik büszkén valljuk magunkat tanítványainak és akik személyesen is közel álltunk hozzá. Banner János tudományos életművének méltatását saját szavaival zárjuk, mert ezek a szavak átvilágítják hosszú, munkás életének ars poeticáját: ... „A tudomány és az emberség mérésére nincs mérték. Mindegyik lehet sok, lehet kevés, de értékét — jól, rosszul — csak olyan viszonylagos összehasonlítás adhatná meg, amely abszolút mértéket semmi esetre sem jelentene. Ezen a két téren mindent csak a maga mértékével szokás mérni, mert a tudománynak nincs archimedesi törvénye . . . Talán úgy kellene megfogalmazni, hogy minden professzor értékét a saját tudományos és társadalmi munkáján túl annak a tudományos és közéleti munkának jelentősége adja meg, amelyet tanítványai munkái jelentenek — elmúlása után is — elsősorban a hazai, de azonfelül a nemzetközi tudomány számára is. Röviden: egy helyben topogást vagy előrehaladást jelent-e a munka, illetőleg annak eredménye?" . . . Azt hiszem, Banner Jánosnak erre a kérdésére, amelyet régi professzoraival kapcsolatban tett fel, az ő munkásságán keresztül is méltó választ adhatunk. Emlékét szeretettel megőrizzük.