Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Néhány — talán fontos — apróság Banner Jánosról (Makkay János)

lám, a Munkácsy Mihály Múzeumban most is a megye lóápolói státusán van alkalmazva az egyetlen •— női — régész. Kíváncsi lennék, hogy tényleg így volt-e; ott, a díszteremben, senki sem tudta hirtelenjében megcáfolni. Visszagondolva, úgy tűnik föl, mintha a hajdani Jászmúzeum állami felügyeletével kapcsolatos, századeleji emlékei is szerepet játszottak volna véleményében (lásd az 5. jegyzetet!) Banner egész tudományos életét és 61 évig készülő írásait három terület között osztotta meg, úgymint a néprajz, a történelem és a régészet (amelyhez színes, apró írások, sőt regényes történet és néhány földrajzi tanulmány járul). Foglalkozása is három volt: középiskolai tanár, kilenc évig múzeumi munkás, és végül 1924-től hátralevő egész életét az egyetemnek és az akadémiai tudományok ápolásának szentelhette. Még mindig nem ismerjük teljes részletességgel az okokat, amiért a kezdő földrajztanár Jászberényben csakhamar átnyergelt a múzeumokhoz (reméljük, a Békési Élet önéletírás sorozatában majd lesz erről is szó). Biztosra vesszük, hogy kolozsvári egyetemi hallgató korában hallgatta Posta Béla előadásait. Bár a Postáról írott tanulmányában

5 a saját személyére nem tér ki, még fél évszázad múlva is nagyon gyakran emlegette hajdani mesterének kedvenc módszerét: a régészeket is az éremtan finomságain keresztül tanította meg látni. Muzeológusi szenvedélye, sőt numizmatikai érdeklődése azonban már korábban benne volt, hiszen 1903 óta gyűjtötte és féltve gondozta a dédapáig visszanyúló családi hagyatékot, iratokat és leveleket, no meg azt a „gondosan kiállított jegyzéket, amelybe pontosan fel volt sorolva, hogy a különféle címletű Kossuth-bankókból hány darab került a Tótkomlóson meggyújtott máglyára, ahol egymillió forint hamvadt el."

6

. Hagyományai voltak tehát annak, hogy nyaranta részt vett Posta kéthetes nyári továbbképzésein a régi Alma Materben, ahol olyan nevezetes muzeológusokkal találkozhatott, mint maga Móra Ferenc, vagy a debreceni Zoltai Lajos (az utóbbi 1898—1899-ben Ady Endre újságírótársa a debreceni Reggeli Újságnál). Zoltaitól tudjuk, hogy milyen is volt egy ilyen kolozsvári régészeti és néprajzi nyári tanfolyam, például a második 1908-ban: „A tanfolyam vezetője dr. Posta Béla egyetemi tanár volt. Rajta kívül előadtak Cholnoky Jenő, Buday Árpád [tehát az a későbbi szegedi professzor, aki 1924-ben intézetébe hívta Banner Jánost], Kovács István, Lehóczky András és Márton Lajos, a tószegi ásatások vezetője. Közben kirándultak Bonchidára [bizonyára nem régészeti céllal, hanem földrajzi tájat látni vagy néprajzot tapasztalni], Gyulafehérvárra s végül Tószegre." Nemcsak nagy tudósok előadásait lehetett itt hallgatni, hanem találkozni és ismerkedni is a korabeli és az előző szakember-generációval.

7 Alighanem ez adta meg a feltételeit Banner János régész pályafutásán belül annak, hogy pontosan négy évtizedig igen nagy figyelmet szentelt a magyar régészet kutatástörténetének. Ezt tartjuk tudósi életútja egyik meghatározó részének. 1954 tavaszán tartott Kutatástörténet című előadásában többször említette, hogy szándékában van megírni a magyar régészettudomány történetét.