Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János diákévei ( Sápiné Turcsányi Ildikó)

vett részt; a 130 pályázóból azok között végzett, akik teljesítményükért oklevelet kaptak. A következő évben, utolsóéves gimnazistaként a Gyorsírókör elnökévé választották. Az 1904/1905-ös tanévben még egy érdekes bejegyzéssel találkozhatunk az Értesítőben: Banner János VII. osztályos tanuló 2 db Aquincumból származó római téglát adományozott a gimnázium régiséggyűjteményének. Akkor még senki sem tudta, hogy ez a békési múzeum régészeti gyűjteményét fogja gazdagítani, hiszen a gimnázium anyaga 1938-ban teljes egészében átkerült az akkor alapított békési múzeum anyagába. A két tégla ma is megtalálható itt. 1906-ban érettségizett Banner János, de súlyos betegsége miatt nem a többiekkel együtt május 15-én, hanem külön miniszteri engedély alapján, június 14-én. Jól vizsgázott, év végi tanulmányi eredményéért könyvjutalmat is kapott. Még egyszer találkozhatunk nevével a gimnáziumi Értesítőben: az 1906/1907-es tanévben mint a Kolozsvári Egyetemi Gyorsírókör tagja és titkára könyvet ajándékozott a gimnázium körének. Az érettségi után Kolozsváron folytatja tanulmányait. Az egyetemi beiratkozás egyúttal a Békéstől való elszakadást is jelenti, bár kapcsolata a várossal ezután sem szűnik meg. Ő maga írta egyik levelében, hogy ha nem is békési születésű volt, tandíjmentességet jelentő szegénységi bizonyítványt mindig a községi elöljáróságtól kért és kapott, míg állami ösztöndíjat nem nyert. A kolozsvári egyetemen történelem—földrajz szakot hallgatott. így ír később egyetemi éveiről, illetve az ekkor kibontakozó tudományos érdeklődéséről: „A kolozsvári egyetem meghitt légköre sok olyan irányú érdeklődést keltett fel hallgatóiban, amilyet egy nagyobb egyetem csak kivételes esetben — egy-egy felfedezett fiatalemberben — volt képes felkelteni. Márki Sándor atyafiságos szeretete — történelmet és földrajzot egyaránt művelvén — maga köré gyűjtött hallgatóinak nemcsak e két tárgy iránti érdeklődését istápolta, hanem felhívta a figyelmet azokra a tudományokra is, amelyekben elmélyülve, a később vidékre került tanár hasznos szolgálatokat tehet az akkor még jobbára társadalmi munkában dolgozó tanárokra, tanítókra, papokra, orvosokra támaszkodó magyar múzeumügynek. Az egyetem egészen komoly régészeti stúdiumok végzésére már akkor alkalmat adott. Posta Béla kitűnő iskolája kiváló szakembereket nevelt, nemcsak — de főként — Erdélynek, hanem az ország többi részének is. Kemény iskola volt, amelyben a kitartó munkára nevelés éppen olyan tényező volt, mint a komoly szaktudás megadása. Nagyon meggondolta az a bölcsész, aki a kötelező stúdiumok hallgatása mellett ilyen múzeumi munkába is bele kívánt kapcsolódni." Banner János belefogott, s szerencséje is volt, mert szakdolgozatához is tudományos érdeklődésének megfelelő témát választhatott. Az új földrajzprofesszor, Cholnoky Jenő ugyanis a néprajz tárgykörében írt dolgozatokat földrajzi disszertációnak fogadta el. Bátyjáról, Benedekről írt nekrológjában így emlékezik vissza saját dolgozatára: „Az először kitűzött témát — Vác települése — megváltoztatni kértem. De, hogy lássa (ti. Cholnoky Jenő), nem a munkától akarok megszökni —