Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - A Körösvidék halászata Banner János munkásságában ( Szilágyi Miklós)

Az ármentesítések után bekövetkezett változások, illetve az 1920-as évekbeli gyakorlat nem kellő határozottságú, és több kérdést nyitva hagyó jelzései ellenére ez a Banner-tanulmány is fontos újdonságokat hozott a kutatás számára. Módot ad emellett nehezen megválaszolható kérdések megfogalmazására is. Maga is hivatkozik rá, hogy a szanazugi száknak a bodrogközi vasasszák, a csömpölynek az ugyancsak a Bodrogközből bemutatott bokorháló jelenti a közvetlen párhuzamát. A Bodrogközből Herman anyagához képest új és sokkalta részletezőbb adatok is ismertek, a Körös-vidékről máig Banner közlése a legrészletesebb. Arra viszont ma sincs megnyugtató magyarázatunk, hogy az egymástól távoli vidékek hasonló eszközei valamiféle kulturális kapcsolat (átadás-átvétel), vagy egykori szélesebb körű tiszai-tiszántúli elterjedés bizonyítékaiként értelmezendők-e. A magabiztos következtetést nehezíti, hogy az eszköznevek — mind a szák, mind a csömpöly (csempely) — 'zsákszerű háló', illetve 'emelőháló' neveként egyaránt ismeretesek a Tisza-vidék és a Tiszántúl különböző kistájain. A csömpölyre vonatkozó 18-19. századi Körös-vidéki adatok mindenesetre inkább hajtóhalászatra, mint emelőhálós halászatra látszanak utalni; ugyanezekben a forrásokban csak a pók és a tesziveszi az emelőháló neve, a szák nem. E két terjedelmesebb közleményen túl csak egy apró adatközlés jelzi Banner János Körös-vidéki gyűjtéseinek alaposságát: a nem hivatásos halfogók tevékenységének a dokumentálását. A kézzel való halfogásról és az ún. haltaposásról Ecsedi hasonló tárgyú adatközlésére hivatkozva ismertette vésztői, békési, köröstarcsai, szeghalmi és dobozi adatait (részben az öreg halászok emlékeit, részben saját megfigyeléseit). Nemcsak az eszköz nélküli halfogással kapcsolatos feltűnően gazdag, s falvanként is különböző tapasztalati anyagot sorakoztatta fel ebben az aprócska cikkben, hanem a nagy hagyományú gyakorlat és az ösztönös kísérletek egymásba játszásának lehetőségére is figyelmeztetett. A Szeged környéki halászattal már nem ismerkedett meg annyira behatóan, mint a Körös-vidékivel. A bibliográfiákban olykor halászati tárgyú publikációként számon tartott „A szegedi halászbárka" című dolgozat nem érinti a haltároló építmény funkcióját. A tíz éven keresztül szünetelt, és 1924-ben újraéledt hajóépítő-ipar egyik reprezentatív készítménye, egy halászbárka 5 hétig tartó építésének végigkövetése a dolgozat tulajdonképpeni tárgya. Az a közleménye, melyben néhány (nem túl jelentős) levéltári adattal járult hozzá a szegedi halászat 18—19. századi viszonyainak megismeréséhez, minden bizonnyal kutatási melléktermék. És a Szeged környéki tanyai élet ismeretterjesztő igényű, novellisztikusan megformált bemutatásakor leírt tapogatás és 4 ember kezelte kis kerítöhálóval való halászat ilyen részletességű dokumentálása érdekében sem kellett alaposabb gyűjtőmunkát végeznie — alkalmi tájékozódás is elegendő volt. *