Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János és a Békés megyei múzeumügy (Dankó Imre)

désem" volt, hogy Mogyoróssy Jánosnak, a múzeum alapítójának, a múzeumkertben szerény, de jól mutató emlékművet állítottam. Nem szívesen beszéltem neki erről, mert azt hittem, hogy nem tartja sokra Mogyoróssyt. De nem így aztán a válasz! Banner János igen fontos, jó és minden tekintetben méltányos tettnek nyilvánította, hogy „az öreg, a jó öreg Mogyoróssynak" emlékművet állítottam. Megnyugtatott, hogy az előadásában külön kitér majd Mogyoróssyra és megadja neki a megérdemelt tiszteletet, elismerést. Az előadásból mindennél fényesebben kiderült, hogy Banner János nagyon ismerte a békési múzeumokat, hogy méltán volt hosszú éveken át a magyar múzeumügy egyik legbefolyásosabb irányítója. Előadását széles körű gyulai, Békés megyei művelődéstörténeti kép megrajzolásával kezdte. „Mogyoróssy Jánost hálás elismerés illeti, aki egyszerű eszközökkel, lelkesülten alapvető munkát végzett el."

14 Éppen ezért meg kell védeni minden támadás, lekicsinylés, nevetségessé tétel ellen, még Bródy Sándor lenéző, kigúnyoló cikkével szemben is — mondta Banner János. Különben az előadásban elismételte múzeumi hitvallását és ezzel iktatta be a gyulai múzeum kilencven évét a magyar múzeumügy egészébe: „Minden múzeum a tudomány műhelye, hogy kutatásaink leszűrt eredményeivel a népművelés szolgálatába álljon" — fogalmazta meg a gyulai múzeummal szemben támaszott igényét.

15 A gyulai múzeumban végzett tudományos munkáról szólva a régészet mellett kiemelte a várostörténet és a néprajz fontosságát és hangsúlyozta, hogy az interetnikus kapcsolatok kutatására, feltárására nincsen jobb hely, mint Gyula és a vele szomszédos Békéscsaba, illetve mint a gyulai és a békéscsabai múzeum.

16 Az előadás példátlan adatgazdag volt s érdekessége volt az is, hogy a megjelentek — sokan voltak Banner János korosztályából, a közeli s távoli rokonok köréből — gyakran kapták fel a fejüket, villantották össze tekintetüket egy-egy nevet, rokonét, ismerősét hallva. Ez az előadás bátorított fel arra, ahogy már az előzőekben említettem is, hogy amikor 1960-ben Erkel Ferenc születésének 150. évfordulóját használtam fel ürügyül arra, hogy az Erkel Ferenc nevét viselő gyulai múzeumnak évkönyvet — jubileumi évkönyvet — szerkesszek és adjak ki, felkérjem Banner Jánost egy, a gyulai múzeum legrégibb ritkaságairól szóló tanulmány megírására. Banner János ennek a kérésemnek is készségesen tett eleget és egy sok képpel illusztrált, nagyszerű tanulmányt írt a gyulai múzeum általa oly régóta és oly jól ismert és számon tartott legrégibb ritkaságairól.

17 A Márki Sándor-tanulmányról, illetve a Márki Sándor-emlékünnepségről is szóltam már. Itt csak megismétlem, hogy Banner János Márki Sándor emlékezete című tanulmányát 1961-ben jelentettem meg a már ugyancsak említett múzeumi kiadványsorozatomban. Márki Sándor emlékének felidézése olyan jól sikerült, hogy röviddel később a Békés megyei tanács honismereti-helytörténeti munkásai részére Márki Sándor-díjat alapított. Szakmai körökben is felfigyeltek „a rehabilitációra", ahogy az a füzet szakfolyóiratokban való ismertetéseiből kitűnik. Banner János és a gyulai múzeum kapcsolatáról még sokminden elmond-