Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)
Banner János két tanulmánya - Tárcsái halászok közt (Sajtó alá rendezte: Szilágyi Miklós)
csatpálcáját beemelik a csolnakba, aztán a két ín segítségével felét egyik, felét a másik csolnakba emelik, miközben a csolnakok folyton közelítenek egymáshoz. Mire a megfelelő rész mind a kettőben bent van, a két csolnak egészen egymás mellett áll, s a szokott módon összeakasztják. A közép tájon az alsó ín jó darabon kotús (sáros), ami azt mutatja, hogy erősen levág az iszapos talajba, s ezzel a húzást nehezebbé teszi. Újra fel kell hát ezt a részt tukarcsolni. Mikor ezzel is készen vannak, a csolnakok a víz közepére eveznek, s újabb tanyavetéssel kezdik meg a késő estig elnyúló munkát. Néha-néha megtörténik, hogy húzás közben a két csatpálca nagyon meszsze kerül egymástól, s a háló nem terül el elég szabályos félkörben. Ilyenkor úgy segítenek magukon, hogy az összeevezésnél még egy darabig fölfelé eveznek s csak aztán kanyarodnak össze. Lefelé halad már erősen a nap, mikor az utolsó kanyarodónál a tárcsái torony szemünkbe ötlik. A sekély víz telve van libákkal, fürdőző állatokkal és gyerekekkel. Itt már hiába volna a fáradság. A kanyarodó előtti húzásnál már ki van adva a parancs: — E' legyík az utolsó! S tényleg az lett. Még csak egy munka van hátra: a csolnakok és a háló kimosása. Ez se tartozik a legkönnyebb munkák közé. Az utolsó húzás után a csolnakok megállnak, s a kihúzott háló kötelét leoldják, s mind a két hajóból a vízbe eresztve mozgatják. Aztán mindegyiket kéz között áthúzzák, hogy a víz lecsorogjon róla. Az áthúzott köteleket karikába fejik, s mindegyiket a maga csolnakjába helyezik el. Most már a háló tisztítására kerül a sor. Az utolsó húzásban beakadt szemetet, gallyat kiszedik, mert azt a vízben úgyse bírják kirázni. Aztán a víz hosszában egymással szemben állnak fel a csolnakok. Az egész hálót a vízfolyás irányába lefelé álló csolnakba rakják. Most egy ember megfogja a felül maradt kantárt, a másik kettő a keresztbe fordított csolnakot az evezővel tolja. A hálóval egy csolnakban levő két ember az inat fogva bedobálja a vízbe apránként az egész hálót. Ahogy szaporodik a vízben a háló, úgy nő a két csolnak közti távolság. Mikor a második csatpálca is vízbe került, két-két ember megfogja, s erősen rázogatja a vízben. Mikor a háló már eléggé megtisztult, a felfelé álló csolnakba beemelik a csatpálcát, és a csolnak oldalain keresztbe fektetik. Majd a kimosott hálóból a két ín segítségével nagy nyalábokat szednek, s a csatpálcára fektetik. Mikor a beszedést megkezdik az egyik csolnakon, a másikon a hálót eleresztik. Ha aztán az egész háló fel van szedve és a második csatpálca is a csolnakban van, a köteleket abba a csolnakba rakják, amelyiken semmi sincs. Most tele hányják a csolnakokat vízzel. Jól megbillegtetik, s a vizet a szapollyal újra kihányják. Most már vége a munkának, s a két csolnak egymás után hazaindul. A falu közelében tele van a part gyerekekkel. Ahogy meglátják a halászokat, velük párhuzamosan haladnak a vashíd felé. Közben aztán oda-odakiáltanak az első csolnakban ülőkhöz:
