Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Helytörténet - Köpösdi Vera: Az 1906. évi békési aratósztrájk

az igazukat tán kiverekedjük” — írja Ady Endre ezzel a helyzettel kapcsolatban. S valóban, 1907-ben szökött fel a legmagasabbra a kivándorlási statisztika görbéje Békés megyében is. Tudunk arról is, hogy egyes helyeken tömegesen készültek kivándorolni. 1907 márciusában pl. Békéscsabán volt ezzel kapcsolatban nagy mozgolódás. „Több mint 1000 ember készül legközelebb Amerikába kivándorolni” — írja a Békésmegyei Közlöny. A legutóbb Amerikába indult munkások ui. azt a megbízást kapták itthonmaradt társaiktól, hogy nézzenek Kanadában megfelelő hely után, ahol „egy falut lehessen alapítani”. Ha megérkezik a válasz — az újság szerint —, mintegy 1400 ember fog útrakelni.6

Az uralkodó osztályok a kivándorlást „csábítással”, „szerencsevággyal”, „a vállalkozási kedv megnövekedésével” stb. próbálták magyarázni, pedig kizárólag a nyomor, a nincstelenség volt a kivándorlás oka. Hasonló módon látja Ady is a problémát, amikor azt írja:

„Hívogatja a síp,

Nyomor eldobolja:

Ügy elfogy a magyar,

Mintha nem lett volna.”

Vagy egy másik helyen:

„Menekül az Ínség,

Szökve, bukdácsolva.”

És az 1907-ben történtek bizonyítják éppen a legjobban, hogy milyen erejük volt a korábbi mozgalmaknak. Ezrével kellett szétverni az ország és világ minden tája felé a parasztokat, hogy meg tudják szüntetni a mozgalmakat. Az elégületlenség azonban nem szűnt meg — mert az okok sem szűntek meg, amelyek azokat kiváltották —, csupán a harc hagyott alább a kilátástalanság érzése miatt.

Az 1905—07. évi mozgalmak — köztük a békési aratósztrájk — tehát élesen vetették fel a falu nincstelenjeinek problémáit. Megmutatták a földmunkások elégedetlenségének, az osztályharc kiéleződésének gyökereit, s ezek e néhány esztendő megmozdulásait népünk igen értékes hagyományává avatják.

6 Békésmegyei Közlöny 1907. márc. 17.

82