Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Helytörténet - Erdei Aranka: Adatok Békésmegye 1826/27 évi állami adózásához
Adatok Békés megye 1826/27 évi állami adózásához Erdei Aranka Békéscsaba Közismert dolog, hogy a feudális Magyarország rendi országgyűlésein és megyegyűlésein az állami adó ügye milyen sok vitára adott alkalmat. Történeti irodalmunk különösen a XVI. és XVII. sz. országos adórendszerét vizsgálta, de hiányoznak a XIX. sz. első felének adótörténeti problémáit tisztázó művek. A következőkben kísérletet teszünk arra, hogy Békés megye 1826/27. évi összesítő dicalis conscriptiójának segítségével a jobbágyadózás néhány kérdését megvilágítsuk. I. Az adójegyzék forrásértéke nagy, mert ennek alapján az összeírt jobbágygazdaságok teljes termelőerejét rekonstruálhatjuk. Ismeretes ugyan a megyei nemes uraknak az a törekvése, hogy jobbágyaikat az állami adó alól szerették volna kivonni. Ezért a parasztok számának és gazdasági erejének eltitkolására törekedtek, de Békés megyei dicalis összeírásaink mégis azt tanúsítják, hogy ezek a jegyzékek sok vonatkozásban teljesek. II. A termelőerők felmérése. Az is közismert, hogy az állami adó vagy másként hadiadó kivetése a megyei portaszámok alapján történt. Mivel a földesúri érdek azt diktálta, hogy jobbágyait lehetőleg mentesítse az állami adóterhek alól, a nemesek állandó harcot vívtak a portaszám csökkentéséért. Elemi csapások, katonai terhek következtében csökkentették az egy-egy évre megállapított portaszámot, de a gazdasági, ipari fellendülés magával hozta a portaszám emelkedését.1 A Békés megyei portaszám változások a megye gazdasági fellendülését bizonyítják a XVIII. sz. elejétő kezdve.2 1. A porták számának növekedése. 1723 1744 1745 1751 1780 1827 1828 1847 20 22 29 35 39 56 74 84 A megye gazdasági erejének növekedését megszaporodott jobbágyságának köszönheti. 2. A népesség számának alakulása. Thirring Gusztáv kutatásai alapján tudjuk, hogy a XVIII. és XIX. sz. fordulóján a népszaporulat az alföldi megyék közül Békés megyében volt a legnagyobb. Csongrád—Békés megyében 1787 és 1804 között elérte a 39 százalékot. Az alábbi adataink is igazolják Thirring megállapításait, „hogy az Alföld benépesedésének az a klasszikus folyamata, amely a XVIII. sz. elején megindult, II. József ideje után is teljes erővel folytatódott.3 1 A portális adózásról: Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás. A történeti statisztikai forrósai c. kiadv. Bp. 1957. 242. 1. Bakács István: A dicális összeírások. A történeti statisztika c. kiadv. Bp. 1957. 78. 1. 2 A porták számának változtatását a következő adatok alapján állítottuk össze: 1723. Marczali Henrik: Magyarország adórendszere 1780-ban. Budapesti Szemle Bp. 1881. 26. k. 383. 1. 1744, 1745 és 1751 év adatai. Regesták Békésvármegyai közgyűlési jegyzőkönyvekből. A Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 1882/83. B.-Gyulán 1883. 97. 1. Közli: Haan Bajos. 1780. Az 1780. évi népszámlálás országos összesítő tabellájának adatai. Történeti Statisztikai Közlemények 1957. évf. 1. évi. 1. szám. 1827. és 1S28. Gyula All. Lt. Megyei Közgyűlési iratok 1110A8S8. 1847. Marczali H.: Magyarország adórendszere 1780-ban. 383. 1. 3 Thirring Gusztáv: Az 1804. évi népösszeirás. Magyar Statisztikai Szemle. XIV. évf. 1986. I. k. 6. 1. 71
