Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Helytörténet - Dankó Imre: Szeged megrohanásának előkészítése Gyulán 1552-ben
Szeged megrohanásának előkészítése Gyulán 1552-ben Dankó Imre Gyula A hódoltságbeli török—magyar háborúságok egyik kiemelkedő haditénye volt Szeged bevétele 1552. február 19-én hajnalban.1 Az irodalom Tinódi után az egész vállalkozást „szegedi veszedelem”-nek nevezi.2 A szegedi veszedelem főszereplői a hajdúk voltak, akik Tóth Mihály — volt szegedi bíró — vezetésével igen körültekintően hajtották végre ezt a vakmerő vállalkozást. Nagybecskerek felé in dúltak el Gyula alól, hogy a törököt félrevezessék s éjjel hirtelen irányt változtatva, gyorsan Szegedre törtek.3 A támadást alaposan előkészítették; Szeged lakóinak tekintélyes része, különösen a halászok, összejátszottak a támadókkal. A jó előkészítésnek köszönhető, hogy Szegedet szinte minden áldozat nélkül, gyorsan elfoglalták. A törökök alig tudtak mindenüket hátrahagyva a várba futni. A hajdúk gazdag zsákmányt nyertek s ahogy Tinódi is vélekedik, ez okozta a vesztüket, a vállalkozás kudarcát.4 Cikkünkben azonban nem magával a szegedi veszedelemmel, hanem annak egy Gyulát érintő mozzanatával kívánunk csupán foglalkozni. A szegedi támadást jól előkészítették s ez az előkészítés nem közömbös Gyula szempontjából. A támadás megbeszélésére, tervének kidolgozására egy gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen egész sor korabeli politikai, társadalmi, hadi kérdést tárgyaltak meg. Márki Sándor szerint a gyűlés Aradon volt.5 Márki Aradot Szeged és Gyula között fekvő, a gyűlésre kiválóan alkalmas helynek, a gyűlés színhelyének pedig az akkor már némiképp helyreállított káptalani épületet mondja.6 Márki és a régebbi történetírók a gyűlés Aradon való megtartását Tinóditól veszik.7 * Tinódi azonban valószínűleg téved s egyébként is Arad nem Gyula és Szeged közt fekvő helység, ilyen nagyjelentőségű gyűlés megtartására sem volt alkalmas hely, hiszen felégetett káptalanját még akkor alig hozták rendbe. A történetírók nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a gyűlés helyének. Maga a leghitelesebbnek vehető kútfő, a fiatalabb Áldana emlékirata sem emlékezik meg róla.8 Karácsonyi János jelentéktelen mozzanatnak véve, 1 Tinódi Sebestyén: Cronica. Colosvár, 1554. Szeged dolga. — A közel egykorú és későbbi földolgozások Tinódira épülnek: Verancsics Antal összes munkái. II. Pest, 1857. 93. Ortelius Hieronlmus: Chronologia oder historische Beschreibung. Nürberg, 1603. I. 88—91.; Istváníi Miklós: Historiarum de rebus Ungaricds. Köln, 16®. 315—319.; Katona István: História critica regmim Hungáriáé. 1T79—(1817. XXII. 231; Horváth Mihály: Magyarország történelme. Pest, 1871. IV. 249.; Czimmer Károly: A szegedi veszedelem. Budapest, 1891. és Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története. V. Budapest. 1897. 318. — Török réezröl is megei.nlékeznek az eseményről Luíti pasa és Dselálzáde Musztafa. Török történetírók. Fordította Thury József. Budapest, 1896. 37. és 262—264. Hammer Josef: Geschichte des Osmanischen Reiches. Pest, 1827. H. 218— 219. — Végezetre a szegedi helytörténetet kell megemlíteni: Reizner János: Szeged története. I. Szeged, 1899. 121. és IV. 150—151. 2 Tinódi: A szegedi veszedelemről Régi Magyar Költők iára in. Budapest, 1881. 61—72. 3 Tinódi RMKT. Hl. 63. 4 Tinódi RMKT. III. 64—65. 5 Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. I. Arad, 1892. 546. 6 Márki i. m. i. h. — Meggondolkoztató érvelés Arad mellett az, hogy Draskovics prépost a Szegedet megrohanóknak kikötötte volna a protestánsok kiűzését, bár ez a körülmény Gyulát nem zárja ki. 7 Magister de Kampó gyüle bé Aradra, Tót Mihált hivatá urak közé Aradra, Tinódi: A szegedi veszedelemről. 47—48. soda. RMKT. III. 62. 67
