Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Régészet - Halmos Béla: Településrégészeti feladatok Gyula városban és környékén
13. Szélhalom, a falucsoport negyedik tagja, okmányban először egészen későn, 1520-ban szerepel és 1558 után el is tűnik, ezért helyrajzi adatai szegényesek. Neve szélső halmot jelent, így talán Gyulától délnyugatra a mai Kálvária (sándorhegyi szőlők), és a gyula-újkígyósi közút melletti Dézsi-halom közötti mozgalmasabb domborzatú terep egyik, feltűnőbb kiemelkedése mellett fekhetett. Ezen a településvonzó területen már többször bukkantak régészeti leletekre, de középkoriakra eddig még nem. Épület-adat hiányában itt is a falu temetőjét kell keresni. 14. Gyulától délre, de már tőle távol, a mai Elek községhez közelebb még volt két középkori falu: Kis (v. Nemes-) és Nagypüly. Kispüly a mai kispéli határrészen, a gyula-eleki közútból Farkashalomnál kiágazó, ottlakai dűlőút keleti oldala és a romániai országhatár között, a hordalékgerincnek a közbezárt ártérzúg felőli oldalperemén fekhetett. Nagypüly pedig tőle keletre, az ártérzug másik szélén, egy másik terepgerinc vele szembeni oldalperemén, kb, a mai, már romániai Nagypél község közelében. Mindkét faluhelynek elsősorban középkori temetője vezethet nyomára. 15. Gyulától keletre a Kétkörösköz árterületében a középkorban csak ártéri szigettelepülések voltak. Ilyen volt Várajt, a mai Gyulavári községtől északkeletre. A középkori (Gyula)vári-tói 1438-ban a Mély-, a Lapos- és Oltványér választották el. A solymosi erdőben temetője rögzítheti helyét. 16. (Ant)keszi Várajtón túl a Fekete-Körös déli partján, kb. a mai, romániai Ant községgel szemben 1232-ben a királyi kovácsok zarándmegyei faluja volt, 1690-ben pusztult el. Helyét temetője és talán temploma nyomán a Keszi-erdőben hátasabb partrészen kell keresni. 17. Remeteháza a középkorban Gyulától északkeletre a Fekete-Körös jobb partján, mocsári szigeten épült kis településcsira volt. 1552 után a Délvidékről menekült jobbágyok letelepedése tette faluvá. Ez 1563-ban még fennállott, de azután elpusztult. A mai remetei határrészen a Sarkadra vezető 439. sz. áll. főközl. közút felhagyott, régi vonalával felfűzött, ártéri szigetsor vége felé lehet talán nyomait fellelni. 18. Felsődoboz a középkori Alsódoboz falu helyén kialakult, a mai Doboz községtől délkeletre, a mai térképeken is Faluhely-nek nevezett erdőrészben a Fekete-Körösnek az 1856—58-iki folyószabályozáskor levágott régi mederszakasza partján feküdt. Itteni ásatás bizonyára feltárja egykori helyét. Az erdőben kanyargó, mély Körös-meder festői tájképi szépség Gyula város környékén, és a történelmi faluhely méltó földrajzi kiegészítője lehet. III. A feltárás utáni teendők. A városkörnyék számos középkori faluhelyének sorban elvégzendő településrégészeti feltárása a gyulai múzeum számára hosszú esztendőkre bőségesen elegendő ásatási munkát ad és a várhatólag kikerülő leletanyaga is olyan és annyi lesz, amelyből jelentős és érdekes helytörténeti gyűjtemény állítható össze. Ennek megfelelő férőhelyül és leghozzáillőbb környezetben való, állandó kiállítására magától értedődően a belsővár helyreállított épülete a legalkalmasabb és kínálkozó hehetőség. A már felkutatott és azonosított faluhelyek ásatási területeit az 1949. évi 13. tvr. 22. §. 1. és 2. alapján védett régészeti területekké, épületmaradványaikat pedig történeti emlékké kell nyilvánítani, köztulajdonba és művelődésügyi kezelésbe kell venni. Mindezt ingatlanaik telekkönyvi nyilvántartásában is fel kell jegyeztetni (17. § 4. bekezdés). A faluhelyeket környezetüktől legalább (és legcélszerűbben is) élősövénynyel el kell keríteni és rajtuk kis parkerdőt kell ültetni. Ebben az épületek helyén, tartósított maradványaik bemutatására romkertet kell kialakítani. A fal .1 egykori központjában pedig kisebb, szerény emlékművet kell állítani és rajta feliratban fel kell tüntetni a falu nevét, keletkezésének, fennállásának és pusztulásának főbb adatait. Az egész létesítményt azután leghelyesebb a múzeum 57
