Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Régészet - Bendefy László: A Gyula Icce-dombi középkori határkő

vagy helyenként zöldesszürke. Érdes, egyenetlen felülete miatt a múzeum homályos termeiben az első pillanatra egészen csontszövetszerű benyomást tett rám. Amíg meg nem emeltem, s ki nem vittem a világos folyosóra, kövesedett mammutforgónak néztem. Kézbevéve azonban rögtön kitűnik, hogy nem lehet az. 30—35 kg körüli súlya élénken tanúskodik kőzet mivolta mellett. Ezzel egyben megmondottam, hogy csiszoltsága nem annyira emberfejre, mint inkább óriási medencecsontnak a combnyak forgóját magába fogadó, csésze alakú ré-2. c. ábra. Az Icce-dombi határkő oldalról.

szére hasonlít. Miként a lelőkörülményekből kétségtelenül kitűnik, nem felszíni, hanem földalatti pontjelölésül szolgált; vagyis jellegzetes állandósítási jel. Mint ilyen, Magyarország legrégibb ismeretes állandósítási köve, egyben pedig egyetlen ismeretes feliratos középkori állandósítási kövünk.

Az enyhén íveltre csiszolt felületen az alábbi felírás olvasható (2/a. ábra).

• G V L M * illetőleg • G V L H •

A négy betűben még nemrég is Gyula város nevét vélték látni. Megjegyezzük, hogy a „Gyula” nevet már egy 1201 és 1235 között kelt és Békés megyét illető váradi registrumban is „Gyula” formában találjuk.4 Ehhez szabva a szöveget, azt latin és magyar nyelven rövidítve találjuk. A rövidítést célozza az utolsó betű szokatlan alakja is. Az éppúgy olvasható M-nek, mint ahogy H-nak. A H fölött levő vízszintes vonal a betű kettőzését jelenti. Ezek előrebocsátása után a rövidített szöveget így olvassuk

latinul: „Gyuláé Yrbis L. (quinquagesima) Méta”; illetőleg magyarul: „Gyula Város L. (ötvenedik) Határ Halma.”

Az L betű szokatlan írásmódja nem a lengyeles betűalakra utal, hanem az „ötvenedik” szónak a sorszámképzőjét hivatott megjeleníteni.

4 Haan L., id. m. n. ist. 4. 1.

50