Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Az Erkel-jubileum - Csatkai Endre: Erkel Ferenc és Liszt soproni tanítványa
birkózik meg vele. Majd pénteken, hogy Erkel meg ne unja a kapriccsót, Mendelssohnnak c moll scherzóját mutatta be. Junius. Az első pénteken, hetedikén Erkel előtt eljátszotta a vizsgadarabot és ime a mester azt mondta, már jól megy, de ő maga úgy találja, hogy nem elég biztosan és tisztán játssza. Nagyon fél a vizsgától. És egy héttel később is csak ez a véleménye magáról. Végre a rákövetkező szerdai órában maga is kénytelen elismerni, hogy meglehetősen jól (ziemlich gut) megy már a darab. Két nappal később volt az utolsó Erkel óra, vendéghallgatók is voltak jelen és bár Erkel ismét azt mondta, jól játssza vizsgadarabját, ő maga úgy érzi, valami hiányzik játékából, és ezt Erkel nem akarja vele közölni. Délután ismerős családnál előadta, általános csodálkozást ért el, ámbár a zongora nagyon rossz volt, hanem a dicséretre nem sokat ad. 23-án vasárnap Erkel átnyújtotta a vizsgarendet, amely szerint másnap már kezdődnek a vizsgák. Vilma a modulációktól félt csak, Volkmann Róbertnél. Kedden elment meghallgatni Liszt lakásán a vizsgát. A nagyszobában tartották, ahol a zongorák állnak, telve volt hallgatókkal, jól ment minden, annál inkább kezdett félni a naplóíró, egyébként kellemesen elbeszélgetett a kartársakkal. Szerdán szívdobogva ment a Volkmannvizsgára. Krautwald kisasszony kidolgozta a Volkmann felírta tételt négyhangzatra, azután mindegyik hallgató két modulációt játszott, Vilmának az első sikerült, de a másodikkal sokat bajlódott: cisz durból g mollba kellett átmenni, súgtak is, de mire sok próbálkozás után helybe érkezett, még meg is tapsolták. A zenetörténet simán ment, mert Nikolics előre kinek-kinek megmondta a kérdését. Csütörtökön Vályi15 kisasszony vizsgázott, Vilma azonban délután még vizsgadarabját tanulta. 28-án pénteken felvirradt a nagy nap. Nagy izgalom fogta el, amely azonban felhagyott, mihelyt fellépett és maga véleménye szerint jobban játszott, mint Nobl és Grossmann,16 akik másod- és harmadévesek, háromszor kihívták, a fiatalok gratuláltak, még a kiállhatatlan (der unausstehliche) Nikolics tanár is. Másnap volt a magyar hangverseny, amely jól sikerült. Ezzel a napló le is zárul. A továbbiakban az Orsz. Zeneakadémia u. n. vizsgasoraiból kapunk adatokat.17 1878-bán tehát pontosabban Mendelssohn Fantaisie-Capriccio A mollját játszotta, mint Erkel első éves tanítványa, az 1879-es vizsgák során Chopin egyik balladáját adta elő, vizsgázott Volkmann Róbertnél összhangzattan és egyéb elméleti tárgyakból, továbbá Ábrányi Köméinél. 1880-ban nem tünteti fel a feljegyzés a zongoravizsgát, csak Volkmannét és Ábrányiét. 1881-ben május 8-án egy Hummel trióban Kunwald A. és Ruhoff A. urakkal lépett fel, junius 2,6-án Vargha Gyula18 következő versére: „Lelkem egy-egy dalt sóhajt el” írt zenéjét mutatta be zongorakísérettel Henszler kisasszony a Magyar Hangversenyen és végül junius 29-én Beethoven g dur zongoraversenyének első tételét adta elő ő maga zenekar kíséretében. A szerzeménye megjelent nyomtatásban is a 25 eredeti magyar dal című kiadványban.19 Haitsch Vilma tehát 1881-ben elbúcsúzott az akadémiától. Ez alkalommal elvitte emlékalbumát tanáraihoz és emléksorokat kért tőlük. Liszthez nem volt bátorsága menni, vagy tán akkor éppen nem is tartózkodott a magyar fővárosban, így sorakoznak fel ma a család birtokában levő emlékkönyv20 bejegyzései: Volkmann Róbert, kedves szavakkal, Erkel Ferenc a Hunyady László első taktusaival. Ábrányi Kornél zenei példával, Erkel Gyula kánondallammal, a korán elhunyt Szabados Károly21 meg éppen három lapon Vilma kedvelt népdalából fugát írt át emlékképpen. 15 Nem említi sem Papp, sem más közlés. 16 Grossmann ismeretlen név, Nobl Irén szómbatlhelyi leány volt. 17 Kértemre dr. Prabács Margit zeneakadémiai főkönyvtárosnő volt szíves kikeresni. 18’Ismert nevű költő (1853—ili929).' 19 Zenetudományi Tanulmányok VII. kötet 460. lap. Praháes Margit szíves közlése. 20 Mind a naplót, mind az emlékkönyvet volt iskolatársam, Bancsó Ferenc jóvoltából tanulmányozhattam, miért is szíves köszönetemet fejezem ki. 21 Korábban Swoboda néven említi a napló, Szabados Béla ismert nevű zeneszerző bátyja. 18
