Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Az Erkel-jubileum - Kodály Zoltán: Erkel és a népzene

3. Irt nékem a kedves édesanyám, írt nékem egy levelet,

„Töltsd ki, fiam, csuhaj az idődet, úgy leszel szabadulva!”

4. — Nem töltöm ki, kedves édesanyám, mer az igen nagy idő,

Nem vár addig, csuhaj, megcsal addig az én kedves szeretőm! —

De azt kérdezhetné valaki: Ez volna hát az egész népdalgyűjtés célja és eredménye, hogy összegyűjtsük a nagy zeneszerzőknek a nép közé tévedt és ott deformálódott, legjobb esetben átalakult töredékeit? Hát nem bolondok, akik ezért járják évtizedek óta a faluk sorát?

Egy falusi plébános erősen vitatta, hogy a nép dalaiban semmi eredeti nincs, minduntalan ráismerünk városi szerzők dalainak elrontott töredékeire. Egy hontmegyei öreg paraszt pedig csodálkozva kérdezte: „Hát nem felülről kapjuk mi a nótákat? Jobban tudják azokat az urak, mint mi.”

T. Hallgatóim! Még akkor sem bolondok a gyűjtők, ha nem is találnának egyebet. Rendkívüli a tudományos fontossága, még az ilyen első tekintetre felismerhető deformációnak is. Mert az a változás, ami rajta végbement, nem véletlen, nem szeszély, hanem a nép fantáziájának, ízlésének, gondolkodásának egészen határozott irányú munkája és a népiélek megismerésére éppoly fontos dokumentum, mint a népviselet, építkezés, vagy a népi munka bármely más terméke, ahol mindenütt többé-kevésbé műveltebbektől átvett elemek találhatók. Végzetes tévedés azonban azt hinni, hogy a nép közt hallható dalok túlnyomóan műveltek szerzeményei, illetve azok eltorzításai. Ez csak egyik rétege a népi dalkincsnek. Nem azért gyűjtünk, hogy lomtárt rakjunk össze elromlott dalokból, hanem mert egy mesés gazdagságú eredeti dallamkincs él még a nép közt. Egy régi magyar zene meg nem szakadt tradíciójának utolsó állomása az, amelyet még sikerült életben találnunk.

Mi a népdal? Helyesebben: mi az, amit a nép énekel?

Ha megvizsgáljuk azt a daltömeget, mely a falusi nép közt él, különféle rétegeket veszünk észre benne. Van egy felülről került rétege, a műveltek szerzeményeinek többé-kevésbé átalakult darabjai, mire most láttunk példát.

Van egy más népektől átvett réteg. Az összehasonlító nyelvtudomány sorra veszi a magyarságot ért különböző idegen hatásokat és az érintkező nyelvek alapos áttanulmányozása után nem csak meg tudja állapítani a magyar nyelv idegen elemeit, hanem tisztán nyelvi adatok alapján a kultúra történetébe is bevilágít. Ugyanígy a népdalkutatás elengedhetetlen alapfeltétele megismerni, átvizsgálni mindazon népek zenéjét is, amelyekkel a magyarság érintkezett, hogy megállapíthassa a kölcsönös hatásokat, elválaszthassa az idegenből átvettet az eredeti magyartól.

Harmadik, amely a két előbbi réteg elválasztása után maradni fog: amelynek semminemű eredetét kimutatni nem lehet; ez lesz szükségképpen a régi magyar dallamkincs. Ez a régi magyar réteg megint két különböző forrásból látszik eredni: egyik a szorosan vett népi porduktum, mely szövegben annyira az őskultúra kifejezése, hogy semmiféle írástudó kultúra hatása nem mutatható ki rajta, zenéjében pedig ősprimitív és az európai zenekultúra 800 éves formáiba nem illeszthető bele. Ez az ősréteg még a nemzet egységének idejéből való lehet, amikor a kultúra különböző fokai nem differenciálták a nemzetet anvnyira különböző műveltségű, ízlésű osztályokra, hanem ugyanaz az ének gyönyörködtette az előkelő és közrendű embert. Minden nemzet életében volt ilyen kor, a miénkben még nem is lehetett olyan régen.

A régi magyar rétegnek, másik, közvetlen — az ősréteg fölé rakódott — rétege az írástudó kultúra kezdeteire nyúlik vissza. Látjuk, ma is átvesz a nép a műveltek dalaiból. Régebben, minél közelebb volt a nemzet a fentemlitett egység korához, annál többet vehetett át, mert annál közelebb állt még egy12