Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Néprajz - Dömötör Sándor: Körösladányi igaz történetek

Az egyik öreg pásztor nevetve meséli: — Legényke voltam még, aztán legeltettem. Hajnalban legelt a tehén, setét volt még. Mindig arra szaladt egy birka, de mindig elugrott, amikor meg akartam fogni. Gondoltam, hogy ráugrom és megfogom. Ugrottam is egy nagyot: azt hittem, hogy a birkára ugróm, de egy vékony akácfára ugrottam. Lejött a bőr a pofámról, akkorát estem. A birka úgy eltűnt, mintha sohasem lett volna, pedig már számoltam magamban, hogy mit kapok érte a gyomai vásáron!

Ilyenféle igaz történeteket mondtak egymásnak a disznótorban, lakodalomban, míg meg nem unták és rá nem gyújtottak egy-egy tüzes nótára. Manapság is szívesen idézik fel a múltat küzdelmeivel, elmaradottságával, szenvedéseivel, bár a rádiót még szívesebben hallgatják, mert sok minden van benne, ami okosítja a népet. Sok tanya 7—10 km-nyire van a községtől és ahol nincsen rádió, jóformán minden művelődéstől el van zárva a paraszt. Sok helyen a televízió antennája árulkodik arról, hogy gazdája már előbbre jár a művelődésben, mint az egyszerű rádiótulajdonos.

Vajon milyen „igaz” történeteket mesélünk mi unokáinknak, gyermekeinknek korunkról, a nagy átalakulásról?. .. Mert ezek a történetek arról árulkodnak, hogy a falu ötven év alatt hallatlan módon átalakult, hogy nem olyan „állandó és igaz” a testi-lelki nyomorúság, mint azt a Merán grófok, a Csáky grófok és a Hoyos grófok idejében igyekeztek elhitetni az egész világgal, amelynek a régi Körösladány igen érdekes színfoltja — volt.

108