Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Néprajz - Domokos Sámuel: A kétegyházi Mioriţa-kolinda

Találunk olyan Miorita variánsokat is, melyekben a megölt pásztor „strein” vagyis idegen. Densu$ianu szerint ez is a váltakozó legeltetésre utal.13 Ugyancsak ezt támasztja alá C. Mavracordat-nak és Grigore Ghica-nak néhány rendeleté, amelyekben megemlítik az erdélyi pásztorokat, akik nyáron Moldvába jönnek át juhaikat legeltetni, hogy ősszel visszatérjenek.14

Érdekes kitételt találunk a kétegyházi Miorifában a gyilkosság áldozatául kiszemelt pásztorra vonatkozólag. Variánsunkban a „legkisebb” van megemlítve s ez alatt testvért, vagy szolgát kell érteni. Minthogy azonban a testvér megszólítás mellett ott van a „cimbora” is, azt kell hinnünk, hogy a népi epikában gyakran használt, szólás-mondás számba menő megszólítás szerepel.15 Ha tehát a „legkisebb” megjelölést nem a testvérek közötti értelemben vesszük kiderül, hogy a kétegyházi Miorita-kolindában úr és szolga közötti ellentét jut kifejezésre s ez a variáns későbbi kialakulására utal.

Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel, hogy csak két variánst találtunk, amelyekben a megölt pásztor „szolga” (slugá),1G s csak néhányat, melyekben a „legkisebbik” pásztor van megemlítve.17

A kétegyházi Miorita-kolindában szereplő „legkisebb” megjelölés új adatot szolgáltat a balladában kifejezésre jutó társadalmi háttér tisztázására.

A kétegyházi Miorita-kolindában hiányzik a bárányka, aki nemcsak felfedi a társukat megölni készülő pásztorok szándékát gazdájának, hanem akinek a pásztor halála előtt hagyakozik temetésére vonatkozólag. A bárányka kimaradása más variánsokban is előfordul, de különösen gyakori az erdélyi változatokban.18 Érdemes felfigyelni rá, hogy a moldvai variánsok között ritkán fordul elő olyan, amelyből kimarad a bárányka. Caracostea csodálkozva említ egyet Cernáufi vidékéről, Strorojinefi-ből, amely az ország akkor legészakibb pontját képezte s ritka előfordulását újabbkori kialakulásával magyarázza.19

A kétegyházi Miorifa-kolindának van egy ritkaság számba menő eleme is: a halálra készülő pásztor arra kéri társait, hogy sírjára „keresztet” tegyenek. A kereszt említése csak néhány ballada-variánsban fordul elő s ezt mind Caracostea, mind pedig Densu?ianu későbbi betoldásnak tartja.20 Az azonban egyetlen variánsban sem fordul elő, hogy a „kard” legyen a megölt pásztor sírján a kereszt. Ebben is elüt a kétegyházi Miorifa-kolinda a többi variánstól s ez növeli érdekességét.

Eltér tárgyalt variánsunk abban is, hogy a halálr a készülő pásztor nem kéri, hogy juhakol közelébe temessék, sőt temetése helyére vonatkozólag semmilyen kívánsága nincs. A Miorita-variánsokban általános, hogy a halálra készülő pásztor azt kívánja, hogy temessék a juhakol közelébe. E kívánság hiánya a kétegyházi Miorita-kolindában csökkenti a variáns pásztor-jellegét s önálló, a többi variánsoktól való független kialakulásra utal. A község lakói a más vidékről hozzájuk eljutott pásztor-jellegű részeket foglalkozásuknak megfelelően átalakították.

Ezzel kapcsolatban fel kell figyelnünk egy másik kétegyházi Miorifára, amelyben meg van a pásztor kívánsága, aki —, akárcsak a többi variánsban — azt kéri, hogy juhakol mellé temessék el („faréul oilor”).21 Kétségtelenül ez' tekinthető régebbinek, s abból az időből való, amikor még nem változtatták meg a ballada elemeit foglalkozásuknak megfelelően.

13 I. ra. 56—59. 1.

14 Densusianu. 1. m. 71, 1.

15 Densu?ianu, 1. m. 55. 1.

16 Densu?ianu, 1. m. 54. 1. a X. és a XII. variáns.

17 Densu?ianu, i. m. a XXI. variáns 1, 4, 7 és 15. kolinda.

18 Densuíjianu, i. m. 82. 1. a Xni, XIV, XXI. ballada 4, 8, 9, 10, 11, 12, 13. és 14. kolinda.

19 I. m. 78. 1.

20 Caracostea, i. m. 60. 1.; Densu?ianu, i. m. 79. 1.

21 100 magyarországi nemzetiségi népdal. Szlovák, német, délszláv, román népdalok, 1955. 205. 1.

101