Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Az Erkel-jubileum - Kodály Zoltán: Erkel és a népzene

Erkel és a népzene

Kodály Zoltán

Budapest

Mikor tárgyat kellett választanom Gyulán tartandó előadásra, önként kínálkozott a gondolat, hogy a város híres szülöttének, Erkelnek a népzenével való kapcsolatát vizsgáljuk.*

Ezt a kérdést két oldalról lehet nézni:

1. Hatott-e a népzene Erkelre?

2. Hatott-e Erkel a népzenére? Elterjedtek-e egyes dallamai?

Az első inkább zenetörténeti kérdés, Erkel egyéniségére fontos, a második inkább a folklórt érdekli. Természetes, hogy ezt választottam.

Aki ismeri Erkelt, első pillantásra csodálkozik: lehetséges-e, hogy a nép közt elterjedt? Azon, hogy más zeneszerzők: Simonffy, Szentirmai, Dankó egyes dalai elterjedtek, semmi csodálni való. Ezek mégis csak egyes rövid dalok, többékevésbé könnyű, tetszetős, fülbemászó melódiák, melyek egyenkint való terjedésre voltak szánva, s a nép ízléséhez néha akarva közelednek.

Nem így Erkel művei, amelyek közt afféle könnyed dalok nincsenek, csak összefüggő nagyobb koncepciók, amelyek az operaszínpadon kívül csak ún. potpurrikban, hangszereken vagy zenekaron élnek. Énekelhető formájuk nem igen van; mert ha van is elválasztható dallamuk, szövegük az operával függ össze. Ütjük a néphez rendkívül meg van nehezítve, nem utolsó okon azért is, mert ízlésben is az emelkedettebb stílusra való törekvés és az olasz zene hatása meglehetősen távol tartja őket a néptől.

Nem csoda, hogy mindössze két melódiáját ismerünk, melyek a nép közé lejutottak:

a) Hunyadi László kara: „Meghalt a cselszövő” dudán így fújja egy hontmegyei dudás, nem is sejtve, hogy Erkeltől való. (Lásd: A magyar népzene).

Elmondta 1921. ápr. 3-án Gyulán, a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlésén; kiadatlan. Szerkesztő,