Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Dezső: Az orosházi agrárproletár mozgalom kezdetei (1867-1891)

1- 80 -jának.

"Ezt az embertelen állapotot tűrik ás természetesnek tartják a község vezetői. A panaszkodőkat gúnyolják, nevetik, megelégedést parancsolnak. A cselédek pedig a gazdáknál - rabszolgák" /25/.

A Népszava szerkesztője arra kéri a vidéki elvtársakat, hogy hasonló levélben számoljanak be a náluk uralkodó állapotokról.

Az orosházi újság szerint Gintner adatai nem egyeznek a valósággal. Az orosházi földmunkások a Népszavában válaszolnak a helyi lapnak. Azt Írják "nincs olyan munkás,aki 310 napot dolgozhat egy évben és kérdik, hány munkás számára biztosítják az évi 200 Ft Jövedelmet?... Miért bőn, hogy az emberpiacon várjuk a munkát? A kereskedő szintén a boltjában várja a vevőt, vagyis a piacon. Az öreg béres munkavezetőnek tekintendő és az ő járandóságát nem lehet alapnak tekinteni.A cáfoló urak miért nem fogadják be a földmunkásokat maguk közé? Tudatlanok? Miért nincs ismétlő iskolájuk, mint az iparosoknak?

Mi munkások a cáfoló úrtól sem méltánylást, sem pártfogást nem kérünk. De legalább igazságot várhatnánk tőle..." /26/.

A Szociáldemokrata Párt I. kongresszusa és az orosházi földmunkások szervezkedése

1890-ben tartották meg a SZDP I. kongresszusát, melyen az orosházi földmunkásazervezet kiküldöttei is jelen voltak.E kongresszuson tárgyalták meg a párt Elvi nyilatkozatát, melyben napirendre került az agrárkérdés is. Hatalmas jelentőségű volt maga az a tény, hogy a mezőgazdasági munkások helyzete is napirendi pontként szerepelt. Ezt a kérdést magyarországi pártkongresszuson még sohasem tárgyalták. Ez a kongresszus volt az első, amefi’

lyen részt vettek a mezőgazdasági proletárok küldöttei is. Mészáros Péter Dömsödről, Végi György és Gintner István Orosházáról, akik a bánfalvi és nagyszénásl mezőgazdasági munkásokat is képviselték /27/.

Az orosháziakról maradt fenn - Írja Simon Péter, hogy a téli és koratavaszl kényszerű munkaszünetet felhasználva, mint uj szocialista vándorapostolok, éjjelente tanyáról-tanyára, uradalomról-uradalomra jártak és fáradhatatlemül agitáltak elveik terjesztése érdekében.

Néhány hónapos agitációjuk eredményeképpen 1891 május 1-ig számos környékbeli helységben földmunkás egylet alakult. De ezen kívül számos más községgel is voltak kapcsolataik /28/.

"Az I. kongresszus után rohamosan terjedtek a szocialista tanítások a falvakban is. Orosháza, Dömsöd, Csorvás, ahol már működtek 1890 óta munkáskörök, a szocialista agrármozgalom központjaivá váltak.A párt központi lapja, a Népszava is támogatta az agrárproletárok munkáját. "... Gondoskodjatok, hogy mindig beszélhessünk az uj tömegekhez, hogy szavaink minél