Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Dezső: Az orosházi agrárproletár mozgalom kezdetei (1867-1891)

- 75 -Ezek közül a szentetornyaiaktól küldött verses panaszlevél igen figyelemreméltó:

Szegény embernek születtünk,

Nyomorúság az életünk.

Kevés vagyon, sok porció,

Jaj, de szív mélyéig Lato.

Rossz a házunkon a fedél,

A gólya rászállni is fél.

A nagy adó terhe alatt,

A gerendánk majd ránk szakad... etb.

Ez a "félnépi" alkotás a továbbiak sorén folklórizálódott ér népdallá lett, mint azt Péter László kimutatta /5/.

Orosháza birtokviszonyai a 70-ee évektől

1870-ben 14.554 lakos élt 11.705 hektár földön

1884-ben 5200 kát. holdat vásárolt a falu a kincstár”ól 10 évi részletre, 1,500.000 forintért. E földeket túlnyomórészt a nagygazdák vásárolták föl, ezzel is növelve az egészségtelen birtokmegoszlást. A 70-es években a földművesek egyre jobban kiszorultak a bérletekből is és a megújuló gazdasági válságok egyre nehezebbé tették a megélhetést. 1385-ben a lakosság száma 19.956-ra nőtt változatlan földmennyiség mellett /6/. 1390-ben 21.369 volt

a lakosság száma /7/.

Ezekben az években 1 lakosra mindössze 1/2 kát. hold jutott, illetve jutott volna, ha a nagybirtok és a nagygazdák nem tették volna tenyerüket minden eladó földre /8/.

Az orosházi szegényparasztság napszámosműnkára volt utalva.A napszámbérek megyei viszonylatban 1890-ben:

férfiak - tavasz 86-113 kr. nyár 215-241 kr. ősz 121-144 kr. tél 62-84 kr nők 37- 42 103-130 75- 92 53-6*

gyermek 42- 53 77- 99 49- 63 40-45

Az alacsonyabb bértétel ellátással, a magasabb ellátás nélkül értendő /9/.Ezek a hivatalos statisztikai adatok. De az orosházi földmunkások is végeztek a valóságnak valóban megfelelő adatgyűjtést, melyet a Népszava ‘közölt. Ennek alapján bírálták a hivatalos statisztika torzításait az orosházl küldöttek a SZÉP I. Kongresszusán: