Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
- 47 -A pitvarosiak a május 1-i népgyülésen elhatározták, hogy a Honvédelmi Bizottmány elnökéhez, Kossuthhoz is előterjesztik ügyüket. "Tisztelt kormányzó Elnök Ur! Mi alulirt község lakosai, kik majd nem fél századon át az osztrák absolutlzmus nyomasztó rendszere alatt hasztalan törekvénk természet parancsolta sorsunkon javítani a bár az 1843-diki év előtt birtokunkban volt álladalml pusztáról ez idő óta tetemes haszonbért nyújtottunk a kamarának, mind a mellett számos kérelmeinknek mellőzésével 1843-dik évben határunknak csak 1/3-át hagyta meg, a többi 2/3-dára kertészeket telepitett, melly eldarabolásnál fogva azon kinos állapotra jutánk, hogy egész házunk külső s belső telekkel országutakkal utczákkal együtt 3305. holdat, a lelkek száma pedig 2250-t tévén, s Így egy lélekre kevéssel több ®gy holdnál esik, s az is nagy haszonbér mellett. Egy éve múlt, hogy mi eziránti folyamadásunkat a magyar ministériumnak személyesen kézbesítők, melyre mint az kitetszik, azon enyhítő válasz adatott: miszerint szabad választásunkra bízatott, valamely álladalmi pusztának haszonbérbe vevése, körülményeink megvizsgálására pedig egy országos küldöttség igértetvén meg. Mind a kettőnek azonban az ellenség önállásunkat letiporni czélzó volt betörései vetettek gátat. De mi a legjobb reményektől áthatva mindezen terhek mellett helytállottunk a hol csak megkívántatott tőlünk, s mind ezen sorsunk iránti buzgalmunknak jutalmául azt kell éreznünk, hogy 1849 évtől fogva is csak zsellérei leendünk e szabad hazának.Sir a lelkünk csak azon gondolatra is, hogy mi - kik emliténk egy éve már, hogy szót emeltünk állapotunk enyhítésére, - kikről tisztelt Csanád megye csak jót bizonyíthat - kik mint más szabad honpolgárok nemzetőrség! szolgálatokat tevénk s teszünk, ujonczokat egész készséggel állitánk, - a közlapok szerént hontalanoknak neveztessünk.s mint ollyanok, más szabad honpolgárok gunytárgyai legyünk. Az 1848-ik évig berekeszt őleg - mely utolsóra! tartozásunkról múlt hóban kötelezvényt is készítettünk - bérlők czime alatt bírtuk a pitvarosi határt, de ezután nem óhajtanók mert megszenvediők már a múltat, detán a jövendőt is. Mi ezen maroknyi határ mellett már eddig is elpusztultunk, ha néha 2-3. mértföldnyi távolságra más határban nem szántottunk vetettünk.volna, minden esetre elpusztulunk, ha nem nagyobbitatik határunk,kedvezőbb szerződés, vagy mint inkább óhajtanánk örök váltság mellett. Mi tehát félre tévén egy év előtt benyújtott folyamodványunkat, - bátorkodunk újólag igénybe venni a Fentisztelt Kormányzó Elnök Ur kegyességét ésesedezünk alázatosan: miszerint bennünket, kik a többi álladalmi földekről igen távol esünk a mezőhegyes! puszta hozzánk közelebb fekvő egy részének, vagy ha az mostani állásában megmaradván, czélba nem vétethetnék, arra az esetre Kunágota puszta birtokába helyeztetni s egy országos küldöttség által kössünk vagy kedvezőbb szerződést, vagy az örökváltságot életbe léptetni méltóztassék.Mely alázatos kérelmünket kegyes pártfogásába ajánlva maradunk a fentisztelt Kormányzó Elnök Urnák.
