Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 47 -A pitvarosiak a május 1-i népgyülésen elhatározták, hogy a Honvé­delmi Bizottmány elnökéhez, Kossuthhoz is előterjesztik ügyüket. "Tisztelt kormányzó Elnök Ur! Mi alulirt község lakosai, kik majd nem fél századon át az oszt­rák absolutlzmus nyomasztó rendszere alatt hasztalan törekvénk természet parancsolta sorsunkon javítani a bár az 1843-diki év előtt birtokunkban volt álladalml pusztáról ez idő óta tetemes haszonbért nyújtottunk a kama­rának, mind a mellett számos kérelmeinknek mellőzésével 1843-dik évben ha­tárunknak csak 1/3-át hagyta meg, a többi 2/3-dára kertészeket telepitett, melly eldarabolásnál fogva azon kinos állapotra jutánk, hogy egész házunk külső s belső telekkel országutakkal utczákkal együtt 3305. holdat, a lel­kek száma pedig 2250-t tévén, s Így egy lélekre kevéssel több ®gy holdnál esik, s az is nagy haszonbér mellett. Egy éve múlt, hogy mi eziránti folya­madásunkat a magyar ministériumnak személyesen kézbesítők, melyre mint az kitetszik, azon enyhítő válasz adatott: miszerint szabad választásunkra bí­zatott, valamely álladalmi pusztának haszonbérbe vevése, körülményeink meg­vizsgálására pedig egy országos küldöttség igértetvén meg. Mind a kettőnek azonban az ellenség önállásunkat letiporni czélzó volt betörései vetettek gátat. De mi a legjobb reményektől áthatva mindezen terhek mellett helyt­­állottunk a hol csak megkívántatott tőlünk, s mind ezen sorsunk iránti buz­galmunknak jutalmául azt kell éreznünk, hogy 1849 évtől fogva is csak zsel­lérei leendünk e szabad hazának.Sir a lelkünk csak azon gondolatra is, hogy mi - kik emliténk egy éve már, hogy szót emeltünk állapotunk enyhítésére, - kikről tisztelt Csanád megye csak jót bizonyíthat - kik mint más szabad honpolgárok nemzetőrség! szolgálatokat tevénk s teszünk, ujonczokat egész készséggel állitánk, - a közlapok szerént hontalanoknak neveztessünk.s mint ollyanok, más szabad honpolgárok gunytárgyai legyünk. Az 1848-ik évig bere­keszt őleg - mely utolsóra! tartozásunkról múlt hóban kötelezvényt is készí­tettünk - bérlők czime alatt bírtuk a pitvarosi határt, de ezután nem óhaj­tanók mert megszenvediők már a múltat, detán a jövendőt is. Mi ezen marok­nyi határ mellett már eddig is elpusztultunk, ha néha 2-3. mértföldnyi tá­volságra más határban nem szántottunk vetettünk.volna, minden esetre elpusz­tulunk, ha nem nagyobbitatik határunk,kedvezőbb szerződés, vagy mint inkább óhajtanánk örök váltság mellett. Mi tehát félre tévén egy év előtt benyúj­tott folyamodványunkat, - bátorkodunk újólag igénybe venni a Fentisztelt Kormányzó Elnök Ur kegyességét ésesedezünk alázatosan: miszerint bennünket, kik a többi álladalmi földekről igen távol esünk a mezőhegyes! puszta hoz­zánk közelebb fekvő egy részének, vagy ha az mostani állásában megmaradván, czélba nem vétethetnék, arra az esetre Kunágota puszta birtokába helyeztet­ni s egy országos küldöttség által kössünk vagy kedvezőbb szerződést, vagy az örökváltságot életbe léptetni méltóztassék.Mely alázatos kérelmünket ke­gyes pártfogásába ajánlva maradunk a fentisztelt Kormányzó Elnök Urnák.

Next

/
Thumbnails
Contents