Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Sterbetz István: Az 1939-43 évi alföldi belvizek hatása Nagyszénás gerinces állatvilágára
- 4 51 -Starbetz István: AZ 1939-43 ÉVI ALPÖLHC BELVIZEK HATÁSA NAGYSZÉNÁS GERINCES ÁLLATVILÁGÁRA Az 1939. évi hosszú-kemény tél után kb. 1 millió kát. hold mezőgazdasági kulturterület került viz alá a magyar Alföldön. A jelenség okát a megelőző évek rendellenes időjárásviszonyai, majd az 1939/40-es tél rendkívül zord, csapadékos volta magyarázzák. A rendellenes klimaperiodus Nagyszénás határában is évekig fennálló, tekintélyes mennyiségű vadviztömeget eredményezett. A község körzetében csatornázások és vízrendezések során gyakorlatilag csak 1943 végére sikerült visszaállítani az 1939 előtti állapotokat. A közbeeső években a terület biotopikus képe mélyrehatóan megváltozott.A megrekedő víztömegek közvetlen s közvetett hatására gyors ütemben alakult át a kulturtáj és néhány évre emlékeztetőt adott abból az ősi mocsárvilágból, amilyen a folyószabályozások előtt az Alföld sok más tájegységével egyetemben a Körösök és a Maros árterületébe eső Nagyszénás is lehetett. A terület ősi képére az idézett munkákból /Banner, Bodnár/ következtethetünk. A múlt század végétől kezdve a község határa már teljes egészében mezőgazdasági kulturterület. Túlnyomó része szántóföld, melyet kisebb-nagyobb, időszaki vadvizes, szikes legelők tarkítanak. A három kritikus évben azonban nemcsak a töretlen rétek, vagy szikbehajló, rossz áteresztőképességű szántóföldek, hanem sok helyen a legjobb minőségű talajokis átmenetileg hatalmas területeken kerültek viz alá. A Csorvás-Mágocs vonalában húzódó, Hajduvölgy néven ismert, kiszárított postdiluviális folyómeder ezekben az években ismét mély vizű, nádas partu, mintegy 40 km-en át összefüggő morotvává változott. A vadvizek nem csupán aszó szoros értelmében vett vizboritotta területeken okoztak változást. Az összefüggő csapadékvíz meg a lépten-nyomon felszínre törő talajvizek sok helyen ki3ebb-nagyobb területeket szakítottak ki a szárazon álló szántóterületekből, E vizzel-mocaárral határolt szigeteket éveken át nem lehetett gépekkel vagy igásállai;tal megközeliteni. A parlagon maradt területek elvadultak, rajtuk dús, főképp vizi,, vagy viztürő fajokból összetevődő növénytársulások burjánoztak, bőséges táplálékot, kiváló búvóhelyet szolgáltatva a magasabbrendü állatvilágnak, A terület gerincesfaunájáról 1936-tól kezdődően vezettem rendszeres feljegyzéseket. Kutatásaim anyagát még a családomtól átvett, hosszú időre visszatekintő megfigyelések eredményeivel és preparátumgyüjteményével is kiegészítettem. Eredetileg pusztán faunisztikai feldolgozás gondolatával
