Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán
1 ~ 415 -- Ápolónő vigyázzon a betegre, nehogy elaludjon szegény örökre. A testvérem mondta, ő ott volt /t.i. a vásárhelyi kórházban/ 31-32-ben begyulladt; a szeme, En akkor voltam menyasszony. Azért szerkesztették a betegek, hogy olyan jó orvos volt. Vót ennek több versazaka ia - nem egeaz tökéletes lesz. J. J. 448. Régi falámpák: fa rámája volt, minden fából volt, körül üveg. Deszka volt az alja, /a négy sarkán/ négy oszlop, az olyan nutolt volt, hogy az üveg bsleerjen.A fogoja drótból. Egy oldala nyitható volt. Alul keresztül ütöttek rajta egy faszeget.Abba mécsest égettek: bádogmécsest, repce- vagy tökmagolajjal /ezt ók ütötték/. Votak gyárilag csinált kelámpások: gyertya égett benne, réz burkolata volt,iőfelé szétcsúszott, íölso részin nyilásolc voltak. - Az üzletben lehetett venni viragolajat. /Ez/ tisztított olaj volt, szobában égették: talpas poháraljara viz, hogy ne kelljen annyi olaj. Úszó: parafából, teteje'bebádogozva, rajta lyuk. Mécsbél: gyufaszál vastagságú faggyus kanóc. A nyílásba betették, a vége beleért az olajba. Ez a virágolaj nem füstölt. Éjszakán át égették, ahol öreg volt vagy beteg. Azért talpas pohárba, hogy magas legyen. Az olajos mécset bent a szobában is használták, amikor nem lehetett petrot kapni. 1. még 116. P. S. fi 449. /Ez az ő találmánya/. A hulladék zsirt megsütöttük, vót olyan hozzávaló mécs: festékes doboz, magos, olyan belenyoraós teteje van. Réz katonai hüvelyt állítottam bele, megtöltöttem agyaggal.A hüzni oldalát kivágtam reszelővei. A /doboz/ tetejin keresztülhúztam három ilyet, három felől. Olvadt zsirt öntöttünk belé. Az a tatar - igy hívják a vásárhelyiek, mink csak mécsbélnek - az a parketrongy, az igen jó mécsbélnek. Délután betettek a kemencébe, adott olyan világosságot az a háromágú mécs, mint egy nyolcas lámpa. Szeget meghegyeztünk, az volt a mécspiszkálő. Vót zsir3zaga, de nem vót rossz szaga.Egy kicsit érzett, de el lehetett szivein!. P. S. 450. Utcai világítás. Oszlopon petróleumlámpák, kint voltak az utca sarkán. Itt a Kígyó utca sarkon vót egy, a Pesti utcán vót minden utcasarkon.Üveg alatt voltak, volt neki egy ki3 üvegháza. Az oszlop akácfából volt, szögletesre kifaragva. Át volt /fent/ fúrva, egy vaspálca volt keresztülhúzva rajta. Ez azért volt, hogy a lámpagyujtogató a létráját annak támassza, hogy el ne csússzon. Itt a teteje nyitott volt, benne egy ötös lámpa. Az egyik oldal nyitható volt. Délelőtt járta sorba egy petróleuraos kannával. Mindegyiknek /t.i.lámpagyujtogatónak/ megvolt a maga járása, amék utcában $ gondozta a lámpákat. Teletőtötte, úgy tudta aztat, mennyit kő bele tőteni, hogy reggelig elég legyen... Akkor megpucolta a lámpasisakot, hamvát elvette, az üveget megtörőIgétte.Akkor oszt e3te ment, oszt gyújtogatta, naplementtől besötétedé3ig. Nem olyan nagy világosságot adott ám az. A Pacsirta utcában volt kettő, a Temető utcában vót az utcasarkon, azután meg arra jól bent még egy. P. S. * 451. Az egyik füle olyan vót, hogy semmit se hallott. Pülc3öppet /adtam neki/. /Miből csinálja?/ Van az a tülcsavaró.abból csinálok. Kicsavarom, kis üvegbe beleteszem, abból csöppentek üele. /A növény/mikor széjjelnyílik, a közepinél kezd néha virágja lenni. /Az/ jó érett. /Ez a beteg éppen ottlétem alatt került kezei alá, egyik nap újra eljött/: most már hall. Most i3 pirítottam a talcnyost /fiatal lány/,hogy a vattát ne hagyja ki, mert gyenge még az a füldob. Ka érzi, hogy hall vele, nem keli minden nap /belecsopegtetni/, csak este meleget kell 7 m
