Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
- 37 -bizottság,hogy az uradalom mindahhoz hozzájárult, amivel lakóhelyeiket Pitvaroson felápithették. A megyei bizottság a helyszínen a pitvarosiak előadása alapján megállapította, hogy a pitvarosiak 1840-ben a sorsuk további biztosítása céljából Pyrker Antalhoz, a temesvári kamarai igazgatóhelyetteshez fordultak, azzal, hogy az addig "... nem éppen rendesen kimutatott belső telkeiket rendszeresítsék." Kérték továbbá, hogy külső telkeiket tagositsák. A községbeliek úgy adták elő a megyei küldöttségnek ezt az ügyet, hogy ezt a kérésüket, mint úrbéri községgé való alakításuk előzményeként terjesztették elő femesvárott. Az igazgató helyettes a pécskai kamarai tiszttartósághoz utasította őket. Annak Rátz Mihály nevű tiszttartója közölte velük az igazgatóság határozatát - igaz csak szóban, - hogy a rendezés iránti kérésük kedvező választ nyert. Hátz a végrehajtás végett kiküldötte Ringer kamarai mérnököt, hogy a szabályozást azon terv és telekkönyv szerint hajtsa végre, amelynek eredetije az igazgatóságnál van és a példányokat Rátz tiszttartó aláírásával megerősítve be is adott, másolata pedig a községnél van meg. Közölték a telepesek, ők jől emlékeznek rá, hogy a községi belterület és külterület felmérését Sajnits József kamarai mérnök-segéd hajtotta végre, Ringer mérnök utasítására. Mindezek a jelentéktelennek látszó tények a község számára fontosak voltak, mert ezekkel igazukat akarták bizonyítani. A kamara ugyanis az egész felmérési műveletet úgy minősítette, hogy Rátz nem hivatalos minőségben járt el. A kamara kezdettől fogva ellene volt az úrbéres községgé való alakításnak, épp ezért minden akciót, azt is, amelyet esetleg nem az igazgatóság tudtával végeztek el, semmisnek nyilvánítottak. Valószínűleg Temesvárott csak később ismerték fel a veszélyt, amely a községesitésből származott volna. Pitvaros után ugyanis a többiek is vérszemet kaptak volna és általános ostromnak lettek volna kitéve. A községésitéssel a kamara elvesztette volna szabad rendelkezését a bérlet utján hasznosított terület felett. A kamarának pénzre és a dohánygyárak ellátása céljából dohányra volt szüksége.A bérlet utján való gazdálkodás a pénzszerzés legegyszerűbb módja volt. Hagy és költséges beruházásokat nem kellett tennie, a zsellérség munkaerejének kisajátításáért cserébe mást nem kellett adnia, mint a puszta földet. A község vezetői jól emlékezetükbe vésték, hogy Ringer mérnökhöz az írásbeli utasítást a rendezés véghezvitelére Rlk András biró és Malőr Károly községi jegyző vitték el Rátz Mihály tiszttartótól. A mérnök elfoglaltságára hivatkozva adta ki az utasítást a végrehajtásra a segédmérnöknek, Hoffbauer Sándor azolgabiró és Botos Mihály kamarai ispán jelenlétében. A segédmémök a szabályozást 1840-ben végrehajtotta. A belső telken több régi épületet mért ki, házak építésére telkeket jelölt ki. Szabályozta a felmérés során az utcákat és az utcavonalba ill. azon kivül eső házak lerombolását követelte meg. Amint a megyei bizottság is felhozta, minderről az uradalmi tiszttartónak tudnia kellett,
