Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 34 -zsellér összeállt,a földet részint készpénzért, részint gabonajárandóságért vették bérbe, szekeres szolgálatok kötelezettsége mellett. A bérbevételkor a pusztán gazdálkodtak, terményeiket lakóhelyükre, Nagylakra kellett szállítani. A ki-be járkálás. a több mint 10 km-es ut kényelmetlen volt, ezért az uradalom megengedte nekik, hogy Pitvaroson házakat építsenek.Amikor felépült a falu, az uradalom hozzájárult, hogy iskolát és malmot állítsanak, temetőt létesítsenek.Döntő volt az életükben, hogy a kibérelt főidet "...az úrbéri helyeken divatozó szokáshoz némi neműképpen alkalmazva tagosztályozhassák" /53/.

A nagylaki zsellérség egy részének pitvaűtosi vállalkozását a nagylaki viszonyokból érthetjük meg.A kamara 1800-1804. között hirdette meg Nagylak,Pagyina és több, részben még a letelepedésre alkalmas kincstári terület benépesitését.Haguk a nagylakiak több hullámban, leginkább Tótkomlósról települtek} ahol szűk volt a határ és a népesség nagy mérvű szaporodása arra ösztönözte a zselléreket, hogy uj községet létesítsenek. A közeli kamarai puszták valamelyikének bérbevételére törekedtek, leginkább a pitvarost puszta után. Az 1797-ik évben maguk köréből három lakost választottak, akik a pécskai kincstári tisztségnél el is jártak. 1800-ban a kamara értesítette a tótkomlóst kérelmezőket, hogy a pitvaros! pusztát, amelynek más a célja és rendeltetése, község megalapítására nem nyerhetik meg. Ugyancsak nem kaphatják meg a szomszédos székegyházi /a későbbi Nagymajláth/ pusztát sem, mert távol esik lakóhelyüktől. Ha tetszik, telepedjenek le Nagylakon, ahol bőségben van elhagyott úrbéres föld. A nagylaki letelepedésnek azonban hátránya, hogy a határ megosztása nagy nehézségekkel végezhető csak el, és sok panaszra.szolgáltatna okot. A tótkomlósiak - mást nem tehetvén - elfogadták az ajánlatot.Mások is - ugyancsak szlovákok, főleg Gömörből, Nógrádből, Zólyomból, Liptóból - csatlakoztak hozzájuk. Ugyannyira, hogy 1802-ben 200 család jelentkezett, akiknek még az év őszén házhelyeket és telkeket mértek ki Nagylakon. Sokan földjeiket nyomban fel is szántották és bevetették, télre visszatértek régibb lakóhelyükre, főleg Tótkomlósra. A XIX. század első évtizedében újabb telepesek érkeztek Gömörből, a Torontál megyei Sztaomra nevű község szlovák lakossága pedig mindenestől átjött /54/. Nagylakon a jobb földeket már a régi lakók, elsősorban a telkes gazdák tartották kézben úrbéri kötelezettséggel.Az újaknak a rossz földek jutottak, vagy még az sem. A pitvarost puszta lehetőségül kínálkozott. Most már megengedték a bérbevételt azzal a kikötéssel, hogy községet ott nem lehet alapítani. A három részre osztott pusztát a kamara 1773-tól a nagylakiaknak, a pécskai rácoknak és a péoskai magyaroknak adta bérbe. Az uradalom bérjövedelme a 9000 holdat meghaladó pusztától 1251 Ft. volt a 70-es években /55/. A nagylakiak és a magyarpécskaiak a XIX. század első felében is bérelték a puszta egy részét /56/. A nagylaki házas és házatlan zsellérség tehát még földhöz jutott, ha nem is mint úrbéresek, de legalább bérlők.A nagylaki ha-