Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
>2 -kénytelenek voltak visszatérni elhagyott és szűk területükre, Apácára /45/. j 1843-ban azután döntésre vitte a kincstár a dohánytermesztés kiterjesztését a déli Tiszántúlon. Erre a szerződések lejárta és azzal uj szerződés kötése adott lehetőséget. A királyi kamara úgy döntött, hogy akiknek a szerződésük 1843-ban lejárt, be kell vezetni a termesztést. Ki is adták a tiszteknek az utasítást, hogy Királyhegyesen,Pitvaroson, Székegyházán, Kövegyen, Peregen, Töviskesen és Békán be kell vezetni a termesztést.A többieknél már korábban is igy volt. Ennek a rendelkezésnek a hatása Pitvarosra is jelentős volt azért, mert a telepesek ezt a rendelkezést nem fogadták el /46/.A telep későbbi sorsára ez igen nagy hatással volt. A többi telepes község elfogadta a termesztést. * A kamara elsősorban azokkal tudta elfogadtatnia dohány termesztését, akiket ujből telepített, akiknek a földet ezzel a feltétellel adta ki. Az 1816-ban a pitvarost pusztára kijáró és ott lassanként megtelepült nagylaki zsellérekkel szemben akkor még nem lépett fel ezzel az igénnyel. Később meg már nem tudták velük elfogadtatni. Bármennyire is csábitó volt a dohány termesztése, nem volt biztos a haszon,nem mindig termett meg a szerződött mennyiség. Le is minősítették az átvételnél. A pitvarosiak tehát inkább a bizonytalan rosszat vállalták, abban reménykedve, hogy csak megszánja őket a temesvári Igazgatóság és nem kell elhagyniuk a bérletet. A dohánytermesztésnek a kérdéses terület, elsősorban Csanád megye benépesítésében igán nagy a szerepe. A kincstár mint a terület jelentékeny részének birtokosa, a vártiató nagy haszon reményében sorra telepit és rá akarja venni a leglevő településeket is, hogy térjenek a dohánytermesztésre. Külön feles dohányföldeket is hasit ki részükre, amelyeket az addigi legelőkből vesz el. A nagyobb arányú termesztésre 1840. évtől gondolnak. Attól kezdve sorra alakulnak Csanádban és Arad megyében is a telepek. Ennek bizonyítására Érkövy összeállítása alapján közöljük a pécskai kincstári uradalom Csanád megye területére eső telepitvényes községek alakulásának évét: Apáca, 1821. Almás, 1844. Alberti, 1844. Ambrózfalva, 1844. Béka, 1801. / Bodzás, 1855. Dombiratos, 1841. Földvár, 1841. Kis Iratos, 1818. Királyhegyes, 1844. Kövegy, 1843. Kunágota, 1843. Magyar Bánhegyes, 1841.
