Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán

- 346 -segíteni a kiütések keletkezését. /354, 356/

Tágabb értelemben a megelőzés körébe tartozik a fogamzás megelőzése, illetve a már megfogamzott magzat születésének megakadályozása: az abortus problémája is. Ezért is nem foglalkozom vele részletesebben. De meg azért sem, mert kevés, erre vonatkozó, adatot sikerült összegyüjtenem. Az ezzel kapcsolatos kérdezősködés ugyanis, az egyéniség jogainak és titkainak olyan mértékű megsértése lenne, amit már megengedhetetlennek és Ízléstelennek tartok.

így csak a spontán megnyilatkozásokra, és irodalmi adatokra szoritkozhatom. Különben is álszent, képmutató dolog lenne abortivumok és anticonceptivumok után kérdezősködni, /s esetleg mindezt rosszallólag tálalni/ , mikor nyomor, és kilátástalanság éppen eléggé indokolta /és indokolja/ a születésszabályozást és a demoralizációt; s mikor ugyanezt pl. városi lakosoknál /sokszor nem is szociális, hanem kényelmi indoklással/ nem nehezményezzük.Ez különben is inkább a szociológia, demográfia és eugenika problémája, semmint az ethnográfiáé.

Bizonyos esetekben parasztságunk higiéniai érzéke /meszelés, mo, sás, takarítás, stb./ látszólag "kihagy" /393, 534, 535, 536/. - Valójában pedig ilyenkor gyakran hagyományos tilalmakkal van dolgunk; karácsony böjtjén nem viszik ki a házból a szemetet; benn tartják az aprójószág eleségét /518/e/; halottak hetében nem meszelnek; két karácsony között nem mosnak. Hasonló esetekben tehát mindig meg kell vizsgálni, nem ilyen, vagy szociális okok vannak-e a háttérben, - mielőtt Ítéletet mondanék a "paraszti butaság" felett.

IV. Az egészséges Ó3 a beteg ember.

Népi anatómiából-, élettanból a gyűjtött adatokból, vajmi keveset tudunk meg. Inkább csak kiegészítésre szoruló szemelvényeknek nevezhetők.

Az igazság az, hogy ilyen önálló,népi tudomány nincs is - legfeljebb csak "alkalmazott", "funkcionális" anatómiáról és élettanról beszélhetünk; az elvont, öncélú tudás alá van rendelve a legfőbb célnak: a beteg gyógyításának...

S ha mégis megpróbáljuk a tudományszakok és kategóriák szerint rendszerezni az adatokat, kiderül, hogy két malomban őriünk. A szavak, kifejezések /esetleg/ még azonosak, jelentésük azonban más:

P. M. pl. kötőcsont-ról /247/ beszél, ficamodáskor erek mennek ki a helyükből, ezeket kell "helyretenni"; az egyik embernek baleset következtében "ahogy rángatta az eke, leszakadt a szive,valami gyökere a szivinek", /B.I./23/. A vér szinte önálló életet él a testünkben: "dolgozik", ha viszont számára meg nem felelő helyre jut, akkor nem dolgozik, s el kell onnan távolítani, mert csak bajt okoz.

De egészen mások is lehetnek a szavak, mint a hivatalos nyelvben: