Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oláh Andor: Egy orosházi kenőasszony tudománya

- 324 -Lássunk néhány már ismert mozdulatokat és próbáljuk megfejteni jelképes-mágikus jelentőségüket.

1. / "Mindig vérnek" masziroz a kenőasszony, a talptól a szív felé. - A beteg tagjait elálló Rossznak - az ősi képzetek szerint - ez a természetes távozási útja; felfelé halad, végül a szájon távozik. Nem vérnek masziroz tulajdonképpen, hanem a Rosszlélek természetes távozási útját követve bírja távozásra a szájon át. "Vér"-ről, testnedvről, humorról beszél, mégis a rossz szellemet, rossz szelet űzi kifelé /30/.

2. /"Mindig a hüvelyknek kell dolgozni". A folklore tanúsága szerint a hüvelykujjnak nagy mágikus, gonoszűző szerepe van. Boző néni is megtanulta nagyanyjától, hogy terhes állapotban miképpen védekezzék az ellen, hogy megcsodáljon valamit vagy valakit s gyereke eltorzulva jöjjön a világra: "ezt a hüvelykuj.1odot mindig ide dugd a koroodba, ha megcsodálsz valamit*.A beteg testén buzgólkodó hüvelykujjnak - miközben csomókat masziros el és egyéb materiális cselekedeteket hajt végre - ilyen jelképes-mágik|us, gonoszűző jelentősége és ereje van.

3. / Bozó néni nagyanyja a kolerásokat - amint ő mondja "korelásokat" - ecetes fokhagymával kente, később azokat is, akiket "összehúzott a görcs". Bozó szintén. A fokhagymával kenés előnyös hatású, mert bőrt

vörösitő, vérkeringést javító szer, fitoncida tartalmánál fogva pedig fertőtlenít is, de mindezek mellett nagy szerepet játszik a fokhagyma a gonosz űző szertartásokban.Nyilvánvaló, hogy kenéskor ugyanez a szerepe. Akit "elért" a görcs és aztán "húzta"-vonta, rángatta a tagjait, azt fokhagymával kenik, Így űzik el a Görcsöt. Az meg megyeszerte közismert tény, hogy a korelát a "szél hozta" /tehát "szél", szellem maga is/, ezért fokhagyma az orvossága.

A kenésben az elmélet és a módszeres gyakorlat felbonthatatlan egységet alkot, de mindkettő szüntelenül és letagadhatatlanul jelen van.

?.

"ENGEÜEIMET KÉRffi, ÉDES TANÁR UR KÉREM!"

Láttuk, hogy a kenőasszony és paraszt betege mennyire egy húron pendül, hiszen a kenőasszony tudománya szervesen beleilleszkedik a népi orvoslás egészébe, orvos és beteg azonos egészségügyi kultúra birtokosa, a "tudós" éppen olyan szép, képi erejű magyar nyelven beszél mint betege. Ez kedvező előfeltételt teremt a gyógyuláshoz.

Bozó néni nem egy kijelentése arra utal, hogy nagyra értékeli tudományát , többre mint az orvosokét.

Említettük már, hogy nem hitt az orvosoknak, midőn lánya kezéről azt állapították meg, hogy "könyékig osontszu eszi" s nem hagyta levágni a