Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oláh Andor: Egy orosházi kenőasszony tudománya

- 311 -ív.

"EZ MIND FÁJDALOM ITT, LELKEM"

Csaknem minden magyar parasztasszony ért többé-kevésbé a kenéshez. Fáradtság miatti "merevedés",fájdalom, kisebb betegség - például htilés miatti tagfájdalmak - esetén családon belül intézik el a kenést. Az öregek a fiatalokkal, nemegyszer unokájukkal, a fiatalok meg az öregekkel kenetik meg magukat, vagy pedig a szomszédok segítik ki egymást. Alkalomadtán a közeli és távoli rokonok kezelik egymást. Csak ha több kettőnél, ha a betegség súlyosabbnak bizonyul annál, mint amilyennek kezdetben látszott, ha nem gyógyul meg néhány házi kenésre, vagy ha mindjárt nagy fájdalommal, súlyosabbnak látszó betegség jelentkezik, akkor hívnak kenőasszonyt. Olyan szakértőt, aki elhiresült a "jó kezé"-ről, keze tapintásáról és fogásáról.

A kenőasazony aztán nekilát és "remekel".

Bozó néni is ilyen esetekben látott munkához.

Munka közben megfigyeltem mozdulatait, sorozat-felvételeken meg is örökítettem. Kenés közben elejtett szavait, kifejezéseit feljegyeztem /22/.

Kenés közben mindkét kezével rendkívül változatos mozdulatokat végzett s ezeket a mozdulatokat különböző erővel hajtotta végre. Nemcsak erőkifejtésben különböző mozdulatok voltak ezek, hanem azáltal is, hogy hol mindenik ujját, hol csak néhány, vagy egyetlen egy ujját használta. Egymáshoz közelítette, vagy egymástól eltávolította két kezét.Egyforma, tükörképmozgást, vagy egymástól eltérő mozgást irt le a két kéz. Egész tenyerét rányomta a testfelületre, vagy csak az ujjak hegyét, az egész ujjat, vagy a hüvelyk- és kisujjpárnát, a kézfej singcsonti élét, a keze tövét /a csuklótáját/. Lefelé irányuló megszakítatlan vagy megszakított, vagy vízszintes irányú húzást alkalmazott.

Hogy mozdulatainak gazdagságát csak megközelítően is érzékeltessem felsorakoztatom azoknak az igéknek egynéhányát, melyekkel Békés megye népe a kenőmozdulatokat megjelöli.

"Addig basztam, kínoztam, tapogattam, míg Jóra nem jött /az ujjam/".

"Enyhén addig cirógattam-morzaolgattam" hogy meggyógyult.

"Szépen elkezdtem igy húzogatni. Dörzsölgettem. Addig-addig oslszoláaztam. hogy elmúlt".

"Keni-feni az ember, mig elejét nem állja".

"Megkenegetem, meghuzogatom jó erősen".

"ügy lekenni. Megkeresni azt a helyet, meg azt a dolgot, ahol a baj van". /Bozó néni szavai./

"Meghuzgáltam. Az izomgyulladásnak nagyon jó a meleg ruha és aBz-