Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Anikó: Adatok az orosházi timáripar népraj zához x

- 285 -f. / Színelés

Az elszappanosodott zsiradék eltávolítását szineléssel érték el. A pácból kikerülő bőröket sósavas hidegvízben áthágták és a tőkére helyezték. Mindig a legfelsőt szinelték a görbe szinelőkéssel. Erősen kisajtolták a bőrből a pác maradványait. Ez a művelet nem igényelt különösebb szaktudást, ezért rendszerint az inasok végezték. Szinelés után hideg vízzel telt hordóba teregették a bőröket.

g. / Cserzés

Előcserzés: Az előcserzés a vizesaühelyban a földbesüllyesztett hordóban történt. A színeit, öblögetett bőrt ráteritették a fabakra. Csurgás után gyönge cseriébe tették. A gyönge caerlevet felforralták és a 200 literes hordóban lévő tölgykéregre öntött ék,A kéregből a lé kivonta a csersavat. A csersav a bőrből kioldotta a fehérjét és a bőrrostok cserzett bőrré alakultak. Ezzel a cserzőanyag a bőrt konzerválta és puhította. A tölgykéreg csak egyszer használható, ezért hálóval kiszedték. A bőröket három ember láncos huzódészkával forgatta. A forgatás után lett a bőr egyeseres. A bőr háromcseresig maradt a hordóban. Minden harmadik nap csert öntöttek hozaá.Mindig keddtől péntekig maradt a cseriében. A cser erősítést úgy kapta, hogv a cseriébe uj cserkérget raktak, mialatt a bőröket a fedődeszkára helyezték.Az elhasznált csert hálóval vesszőkosarakba szedték. Hegszárltották és eltüzelték. Amikor a csert megerősítették, a bőrök visszakerültek a hordóba.Miután több hordó volt, mindegyikre ráírták a bőr számát, partiját, nemét és cserzésl állapotát.

Cserzés: A háromcseres bőr egy erősebb cseriével töltött hordóba rukkolt. A tulajdonképpeni cserzés itt történt. Ebben a hordóban négyoseret kapott és hetenként kétszer erősítették. Amikor hat-hétcseres lett, megint erősebb cseriét tartalmazó hordóba került. Ott három-négy, néha ötcsert is kapott. Végül a bőr tiz-tizenkétcseres lett.A oserkérget ugyanúgy kihalássták, mint azt már leírtuk, osak szárítás előtt mégegyszer kiáztatták egy kádban. Ebből nyerték a gyenge cserlevet, amelyet mégegyszer felhasználtak.

Utócserzés, vagy töltőcserzés: Az utócserzés a legerősebb cseriében történt. Tíz napig állt benne. Nem bántották, hanem kalapot tettek rá. A kalap kifőzetlen cserkéreg volt, amely megakadályozta a cserié penészesedését és elősegítette a bőrök teljes megérését. A bőr pórusainak fokozatos nyitásával lehetett a bőr belsejét is kicserezni.Ha nem Így végezték, akkor a bőr külső része hamar kicserződött, de a cserzőanyag nem Jutott a belsejébe.Ezért nem lehetett a cserzést siettetni. A cserzés összesen nyolc hetet vett igénybe. Ez az idő azonban csak a felsőbőrre vonatkozott. Alsóbőr cserzéssel nem foglalkoztak.

Amikor a bőr kipihente magát, langyos, vagy hideg vízben öblöget