Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Gulyás Mihály: Orosháza baromfipiaca
- 277 -litődött ki. Egyesek a serpenyőben lévő sulyok leolvasásához hívták az eladót, miközben társuk lábával megemelte kissé a mérésre tett árut. Sok mindent megtettek a haszon érdekében.Az egyik kereskedő igy jellemezte foglalkozását: "A kofa szakma ronda, de jó pénzt lehet vele keresni". A kofák plaoi tevékenysége nem zárult le az áru megvásárlásával* A nagykereskedőkhöz való továbbítás során ismét azon volt, hogy a gyengébb áruját igyekezett jő áruként továbbadni. Azután meg a mérlegelésnél a csirkével együtt az egy vagy kétkilóst is le lehetett néha mérni. Az meg természetes dolog volt, hogy a libákat és a pulykákat vizzel "megtölcsérezték". A kisebb testű fél litert, a nagyobb testű közel egy liter vizet is felvett a begyébe. Bit az egész műveletet a legnagyobb lelki nyugalommal végezték, mondván, hogy erre az olaszok tanították meg őket. Állítólag, amikor a spanyol átvevő az olaszok telepén vette át az árut, akkor a beszállítás előtt az olaszok is megtömték a jószágokat. Természetesen a nagykereskedőt sem kellett félteni az átvételnél, ők meg a mérleg serpenyője alá csúsztattak be néha-néha egy-egy vasdarabot. A kofák a piacon sokszor kerültek szócsatába egymással, ilyenkor gyorsan kiteregették egymás szennyesét, de mindez csak a piac végéig tartott, utána együtt poharaztak. Többségűkben szerették az italt, ha Jó volt a kereset, annak egy részét leengedték a garaton; általában nem gyűjtöttek, de talán éppen azért is adott részükre megbízást a nagykereskedő. Ezektől nem kellett félniök, hogy bizonyos tőke összegyűjtése után ők is bekapcsolódnak a nagyobb vállalkozásokba. A kofa foglalkozás általában öröklődött a családban. Uj szedők ritkán maradtak meg a piacon, ezeket nyelvük végére vették és ha azokban volt némi önérzet, inkább fölhagytak ezzel a kenyérkeresettel. A kofa szakmához tartozott az is, hogy a kézbe vett baromfi súlyát jól megbecsüljék. Általában pontos sulymeghatároző képességük fejlődött ki, 5 dkg-os eltolódással meghatározták a csirke súlyát. A több kg súlyú libát 10-20 dkg-os eltéréssel becsülték meg. A beteg vagy beteggyanus állatokat kellő ismeretek révén /élénkség, izmok rugalmasságának hiánya, magasabb hőmérséklet, stb. alapján/ az egészségesek közül kiemelték, esetleg olcsóbban átvették, de már a nagykereskedőnek igyekeztek egészségesként továbbítani, ‘besuszterolni". A piacon mindenki megismerte a kofákat, a kötényük alatt vagy csak a derékon átkötve ett volt a kétrészes "kofazseb". Egyik felébe az aprópénzt, a másikba pedig a papírpénzt tették. A kövér libák jó értékesítési lehetősége egy külön foglalkozási ág kialakulására is vezetett. "Liba-tömők"-nek hívták azokat az embereket, akik sovány libákat vásároltak a piacon s ezeket 5-6 hétig tömték. Egyes libatömő családoknak ez volt a főfoglalkozásuk s őszi hónapokban 50-100 libát is tömtek egyszerre. Nagy részük a helyi kereskedőknek adta el hízott
