Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Gulyás Mihály: Orosháza baromfipiaca
273 -utaztak. A külföldi verők elismerő Írást küldtek a minőségről, további megrendeléseket helyeztek kilátásba, de mivel abban az időben a kisüzemi gazdaságok támogatását idejét múlt tevékenységnek tartották, az ügynek nem volt minisztériumi támogatója, ugyanekkor drágának találták a vasúti fuvarköltséget is. így tehát az élőbaromfi export szállítások egyelőre lekerültek a napirendről. Amíg a oslrke és tyuk elszállítása élve és vágott állapotban történt, addig a kövér libákat és kacsákat csak vágott áru formájában küldték piacra, eladásra, A vágások kezdetben csak a késő őszi és a téli hónapokban történtek, amikor a hideg idő már megvédte az árut a romlástól. Később, a jegel és bevezetése után, egész éven át vágtak. Meleg időben könnyen romlott as áru, azért a levágott állatokat a Jégpincébe állványokon lévő polcokra helyezték. Az elkülönített kezdetleges hűtő a szomszédos helyiségtől kapta a hideget, ahol természetes jeget tároltak. Itt tartották az árut, amíg az le nem hűlt, majd utána csomagolták. Eleinte csupán a csirkéket belezték, a többi állatokat belesen küldték. A begyet mindegyik sovány fajtából kivették. Az elvéreztetést a nyak bőrének és az ereknek átvágásával végezték.A nyakl erek szájon keresztül történő átvágását csak az első világháború után alkalmazták. A gyöngyöst tollában, béllel együtt szállították. Ezt teljesen vadként kezelték, nem is véreztették el, hanem fojtott állapotban csomagolták. A fojtást úgy végezték, hogy 5-6 gyöngyös nyakát összefogták,körül kötözték zsineggel és felakasztották. 1910-ben Hódmezővásárhelyen a Bauer malomban megépítették az első Jéggyárat.A Steinberger-cég meleg időben naponta 20-40 mázsa jeget hozatott lovas kocsival. Orosházán mesterséges jeget jóval később, csak a 20-as évek közepén állítottak elő a Tóth-malomban. Az orosházi baromfi jó hírneve még a bécsi királyi udvar-a is eljutott. Orosházáról hetente küldtek a "Burg" részére baromfit s a háború évei alatt, amikor már minden baromfiszállit ás korlátozva volt, a szolgabiróság ennek felszállitásáho* külön engedélyt adott. Az árut gyorsvonattal, külön okmányokkal küldték. A rendelt áru mennyisége hetente 7-10 ezer darab tojás és néhány mázsa baromfi volt. A baromfi tisztitó és kopasztó helyek az első világháború előtt igen kezdetlegesek voltak. Kinél kisebb pénzű volt a kereskedő, annál egyszerűbbek voltak a munkatermek.Sok esetben csak egy színben végezték a munkát. Melegebb időben a sok légy miatt este kezdték a vágást és egész éjjel dolgoztak, petróleumlámpa fényénél.Egy vágó napi 12 óra alatt 1200 db csirkét véreztetett el s ezeket 8 asszony kopasztotta meg tisztára. Külön étkező helyiség nem volt, általában munkahelyükön fogyasztották cl ennivalójukat, vágj- pediglen az udvaron, ki-ki hol talált helyet
