Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Hajdu Mihály: Disznóvágás Orosházán

238 -A tőkén, aal tulajdonképp agy faderék Tolt, három erős láb szerelve rá, le­vágta a fejet. Kivette a fejből az orrcsontot, s azt eldobta. A többi cson­tot a velővel együtt a paprikásba valónak kihozott lábosba tette. Ugyan ide rakta bele összedarabolás után a füleket, farkat, nyula szélét, az orja fa­rok felőli végéből egy jó arasznyit, a tulajdonképpeni ágyékcsigolyákat. Minden olyan csont, amin kevés hús volt, a paprikásba került. A húsosabb csontokat pedig a levesben főzték meg. A csipőcsontok, lapockák,az erja fej felőli részéből a család nagyságának megfelelően valamennyi a levesbe ke­rült. Uközben a bontás, huselőkészités folyt, a késeket gyakran nek­­fént ék az asztal sarkán vagy a csizma szárában lévő kaszakflvel. A gazda pe­dig sűrűn kinálgatta a jó meleg, erős forralt bort, hogy ne fázzanak, hi­szen az eddigi munka mindig kint folyt az udvaron, csak ebéd után mentek be dolgozni a konyhába. Azért a bontás alatt a kabát vagy bekecs és a bárámbür sapka rajta volt a böllérékén, s erre kötötték maguk elé a klkkötőt. Körül­belül délre végeztek a bontással, s ekkorra megfőtt'az ebéd is. Ha nem sl-i került ebédig mindent bevégezni, akkor a zsírszalonna aprítását hagyták hátra, s azt már a konyhában csinálták meg. Mikor az asszonyok szóltak,hogy készen van az ebéd, az emberek levetették a kabátot, bekecset, letették a kőtént, sapkát, úgy láttak hozzá a disznótoros ebédhez. Az asszonyok délelőtti munkája Semmivel sem volt könnyebb az asszonyok munkája a férfiakénál, hiszen segíteniük kellett, egy-egy szerszámot kéz alá attak. Ha hiányzott egy tál, tányér, vajllng, nekik szóltak, értük kiáltottak. Már a szúrásnál ott voltak, tartották a tálat a vérnek, sokszor a kést is ők adták oda a böllérnek, nehogy az a disznó lefogásakor megszurja magát vele. Héhol a vér egy részét külön öntötték rögtön, s egy fakanállal addig keverték, míg ki nem hült, hogy meg ne aludjon. Hat használták azután a véreshurkába. Az asszonyok fütötték be a kemencét, ott melegítették meg az elő­ző nap sütött rétest. Béggélire megfőzték a csirkepaprikást vagy megsütöt­ték a vért. Bort forraltak, és a tejeskávét elkészítették. Korán reggel be­gyújtottak a katlanba, az üst alá, hogy legyen forró viz a disznó mosásá­hoz, később pedig a bélmosáshoz. A tüzelés egyik leánygyerek dolga volt.Sok helyen a disznó mosásánál is segltkeztek. A bél kivétele után következett az asszonyok legnagyobb munkáját meg kellett mosni, kaparni, tisztítani.Első lépése ennek a lezsirozás volt. Ketten kellettek hozzá.Mig egyik bontotta, egymástól elválasztotta a belet, a másik egy késnek a fokával leszedte rőla a zairdarabokát. A bélzslrt leg­több helyen külön tették, nem sütötték ki a többivel együtt, büdösnek tar­

Next

/
Thumbnails
Contents