Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Hajdu Mihály: Disznóvágás Orosházán

- 228 -A dlssnóvágások fő idénye a tél. András nap /nov. 30/ Tolt a leg* korábbi időpont, Zsussánna nap /febr. 19/ pedig a legkésőbbi, nikor a disznóvágásokat tartották. I<e okádj napkor /Leokádla, deo. 1/ köll a diasnőt levágni, Ha addig nen hl sott meg, ásztám aá nen fos. Különben ekkorra elfogyott a hisott apróJóstág /liba, kaosa/, a sslr is fogytán volt, következtek as ünnepek, s tanyasort vágták a disznókat egészen karácsonyig. Azután csak uj béres fogadására vagy névnapra vágtak.

Természetesen elsősorban az időjárás befolyásolta a dlssnóvágások időpontját. Mig be nen áll a tél, el nen jön a tartós hideg, addig nen lehet vágni, sert nen fagy ki a szalonna, negronlik a hns.lá főpördflt a tynkazár a zudvaron, le lehet vágni a disznókat. Mondották, sálkor lehűlt anynylra a levegő, hogy negfagyott.

A Hold állása is befolyásolta a disznóölés időpontját.Holdfogyatkozáskor legjobb a disznót levágni, de holdtöltekor is lehet. Plholiorán sose vággy disznót, ner mekkukaoosodlk a hasa meg a szalonnáját Mondják az 5- regenberek.

A nyári hízót, pecsenyenalaoot aratáskor vagy osépláskor vágták le, de ez nem volt általános szokás. Ha vágtak is, sokkal kisebb előkéssM- lettel történt, nen volt olyan szertartásos nlnt a téli disznóölés.

Előkészület a disznóvágáshoz

Igen nagy esemény volt a család életében a disznóvágás, függetlenül attól, hogy egyet vagy tizet vágtak le. Valamikor ugyanis ninden hízót egyszerre vágtak le, nen úgy mint most, ha két hízó van, azt is két alkalommal vágják, hogy többször kerüljön friss hús az asztalra. Már napokkal előbb elkezdték az előkészületeket. Ha nen volt saját termésű pálinka s bor /legtöbb eelyen volt/, akkor a gazda megvásárolta. Pát vágott, havat lapátolt a pörzsölés helyének, kést köszörült. A késköszörUlés mindig az öreggazda feladata volt, s a legfiatalabb családtag vagy a kanász, béres hajtotta a követ. Először a szúrókést, aztán a kaparót majd a bontókést élesítették meg. A konyhakéseket, bicskákat is sorravették ilyenkor, s legvégül, a klzsbaltát. vagy ahol volt, a bárdot élezték. Köszörűké majdnem mindenhol volt. Már a múlt század elején is ismerték és használták, a visszaemlékezések szerint alakja, szerkezete nem változott az idők folyamán. légy lábon álló erős fa kereten középen egy fa tengely volt keresztül téve, s erre ráérőst t ve a lapos, henger alakú kő. A tengely egyik végén kar volt erősítve, aminek a hajtásával forgásba hozták a követ. A forgó kőre rátartották a kést s egy kicsit rányomták, Így élesre csiszolódott. Közben maga a kő is kopott,ezért időnként egy kis vizet öntöttek rá,hogy leöblítse a kopást.A kés élességét késsel, tapogatással állapították meg.Ha a kés élén óvatosan vé-