Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Koppány János: Adatok a tótkomlósi idénymunkások vándorlásáról, életéről, a visszaemlékezések alapján

- 198 -alatt.

A aankások toborsását a bandagazda, /agy ahogyan a munkások nevezték, a "vállalkozó" már jő előre megkezdte. Az uradaloa Intézője a kővetkező évi Bunkatervének elkészítése után, amikor világos lett előtte, aennyl és milyen teraészetü munkásra van a kővetkező évben sztikségé,elküldte megbízólevelét a bandagazdának. Ez a megbízólevéllel igazolta aagát a községi elöljáróságnál, hogy a műnkástoborzásra jogosult. Dobolással, és "publikálással" /l/ közhírré tette, milyen munkára kellenek neki munkások. 1907-ben például igy hirdettek: "Akik Törökkanizsára mint hónaposok 6 hónapra menni .akarnának Morauszki Pálnál 1097 és Juhász Pálnál 499 sz.alatt jelentkezzenek." A bandagazda a jelentkezőket névjegyzékbe vette és beszedte munkakőnyveiket. Az intéző vagy megbízottja kijött a faluba, és meghatározott napon megkötötték a szerződést. Ilyenkor rendszerint valami előleget is fizettek. Általában a toborzás munkáját hűséggel végezték a bandagazdák, hiszen kapták a toborzási pénzt. Mégis előfordult visszaélés is.

Kraszkó András még az első világháború előtt úgy tett szert munkásokra, hogy kiment a temetőbe és a régen elhaltak fejfálról összeírta a bandáját. A községházán felületességből Igazolták, hogy a névsorban szereplő munkások komlósl lakosok. Ennek a hivataloséul Igazolt névjegyzéknek az alapján az uradalom intézője elküldte Kraszkónak a toborzási pénzt és az előleget.Eljött a munkába indulás ideje. Az intéző sürgette Kraazkót. Kraszkó visszaírta, hogy a toborzottak időközben meghaltak.- A faluban mai napig derülnek a bandagazda huncutságán, de őt annak idején megbüntették.

Általában április végén Indultak meg a bandák a tavaszi munkákba. A közelebbi helyekre B. Sámsonra, Nagykopáncsra, Pusztaszöllősre és Mezőhegyesre kocsikon. Békés megye keleti részeibe, ahová a gazdasági vasút vezetett, a kis állomásról, távoli tájak felé a nagy állomásról indultak tehervonatokon. Minden 40-50 embernek egy fedett teherkocsit adtak. Az útiköltséget, mind az oda, mind a vissza utazásnál, az uradalom fizette. Mint felszerelést magukkal vittek váltás fehérneműt, alváshoz egy kispárnát, háziszőttes pokrócot takarónak és egyet maguk alá lepedő helyett, téli kabátot. Étkezéshez tarhonyát, száraz levestésztát /siflike/, kislábost, kanalat, kést vagy bicskát. Tisztálkodáshoz, mosáshoz: szappant, törülközőt, négysnöten együtt egy teknőt. Szórakozáshoz a fiatal legények citerát. - Mindezeket zsákba vagy katonaságtól megmaradt ládába csomagolták. Az utazás hosszú ideje alatt a fiatalok nótázgattak. Nappali utón lábukat lógatva a kocsikból nézték a vidéket.

Szállásuk rendszerint a részükre kiürített istálló volt. A férfiak szalmát hoztak az uradalom kazlából, azt terítették maguk alá.Lábtól gerendát, szálfát vagy téglát raktak, hogy a szalmát "ki ne rúgják". A magukkal hozott pokróccal takarta le mindenki fekhelyét. A körülményekhez képest mindent elkövettek, hogy lakályossá tegyék az állatoknak alkalmas, de embe-