Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
- 190 -a aallangos kostökzacskót, vagy strlmf11zacskót hátul a gatyakorcba dugták. Úgyszintén a pipát is odaszurták, szárával befele. Az első világháborúig legtöbben csizmaszárból készült bocskorban kaszáltak. Kevesen papucsban kaszáltak. Később csizmában, vagy bakanosban arattak. Szerettek bocskorban aratni, mert könnyű és szellős volt.Csúszott a tarlón és a lábakat majdnem teljesen védte a ♦orlószirástől, Az első világháború előtt az orosházi hetipiaoon árulták az olá.1 bocskorokat. Majdnem egészen fedte a lábat. A talpa, valamint a felhajtott része, széle is egy darabból volt.A felső része már külön darabból készült. A felsőrészt a felhajtott s ráncbaszedett talpszélhez szijjal erősítették. A szíjat hátul a sarokhoz varrták és elől csomóra kötötték. Az orosháziak drágállták és csak a jómódúak vették. Legtöbben maguk készítettek aratóbooskort használt csizmaszárból. A kétszer fejelt bagariabőr csizmaszárt felakasztották a kamrába egy szögre, vagy a gerenda alá dugták azzal a gondolattal, hogy majd aratóbocskort csinálnak belőle.Nem akarták a padlásra vetni, mert a padláson nagyon kiszárad. Ebből készítették azután a bocskort. Lefejtették a fejet,hátul a varrásnál kivágták a fonalat, a bélést, a szattyánt és a kéregpapirt kivették belőle. A szattyánból az ott lábatlankodó gyerekeknek bukszát, karikás őstorra sallangot csináltak. A szárról leáztatták a csirizes papirt, hogy ne törje fel a lábat. Azután a készítő rálépett a földre kiterített bőrre, A két első sarkát összefogták és egy öltéssel osszeöltötték. Utána a bőr két oldalát felhajtották. Az elől keletkezett két füles részt is összeöltötték. Ezután hátul végezték el ugyanezt. Majd lehúzták a lábáról a készülő bocskort. Négy helyen, az öltés vonalában jó erősen megvarrták. A két fület a varrásig, az orr-részt nem egészen a végéig varrták össze. A végén lyukat hagytak szellódzőnek. A booskor eleje a járástól felperdült s Így föld nem került bele.Hátul nem varrták az alját össze, s Így kb. két ujjnyi széles csúsztató-nyilás maradt. A felesleges részt itt is levágták. A bocskor derekára - a szélétől egy ujjnyira - bicskaheggyel lyukat fúrtak s ebbe egy-egy arasznyi hosszú kendermadzagot fűztek és a lábfejen bokorra kötötték. Heteken keresztül naponta többször is lágy tehénganéjjal megcslszolgátták a talpát. Ezáltal a bőr pár hét alatt megüvegesedett és nyáron nem tudta a tarló kikezdeni.Ha vigyáztak rá, 10 évig sem kopott el. Ezt a bocskort jobban szerették, mint a piacit, mert ha szem potyogott bele,a lábukat kissé felemelték és a szem kicsúszott a csusztató-nyiláson. A felnőttek Csak aratáskor, hordáskor hordták, a gyerekek addig, mig meg nem korhadt a tarló. 5./ Étkezés Aratásban, hordásban a felnőttek rendszerint háromszor étkeztek.
