Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
158 -bői kihúztak egy-egy fólmarok gazt, összecsavarták ás a csavarás vágót «1- dugták. Újabban csak két helyen kötik le. A pap kát vágót s a keresztláb felső káváját összekötik,összecsavarják, kontyba csapják s mondják:"Ha ezis készvan!" A keresztrakásnak általában nagy fontosságot tulajdonítanak, mert előfordulhat, hogy hetekig kint van a kereszt. A jől rakott kereszt nem ázik be, ha mindennap megázik is. A felhőszakadáeszerü nagy eső után a kereszteket szétszedik.A kávákét a keresztek közelébe a tarlóra rakják s egyszer meg is fordítják, Néha olyan kapóokát raknak a kévékből, mint amilyet kukoricaszárból raknak. A gereblyálás a marokverő munkája. Eszköze a nagygereblye. Tréfásan bőgőnek, nagybőgőnek, hegedűnek is hívták. Nagy ormótlan jószág s huzni kell, mint a nagybőgőn a vonót. A feje fenyőfa, hogy könnyebb legyen. Akácfa fogai kissé felosapottak, hogy ne akadjon meg a földbe, hanem osusszon rajta. A narokverő a gereblyálást az elő egyik szálén kezdi.Az elő hoszszában huzza,mert az elhullott szálak rendszerint az elő hosszával keresztben fekszenek. Ha jobb oldalon kezdfi az élőt gereblyézni, balkezével fogja a nyál végét s jobbkezével pedig a nyél elágazását. Ilyen kézfogás mellett látja a tarló gereblyézni való szélét. Amikor a gereblye megtelik, felemeli és kiakasztja belőle a kaparékot. A gereblyét átteszi a kaparékon és huzza tovább addig, míg ismét meg nem telik. Az elő végén a felgereblyézett tarló mellé fordul s a nyélen kézcserét véges. A balkéz kerül a két ág közé s a jobb pedig a nyél végéhez. Ugyanis csak Így látja, hogy hol kell vezetni a gereblyét. Az összegyűjtött kaparékrendnél emeli fel ismét a gereblyét még akkor is, ha nem telt meg. Amikor a keresztekhez ér, a keresztlábak közé rendre bekanyarodik, hogy onnan is összegyűjtse a kaparékot. így hordáskor kevesebb lesz a kötetlen kaparék. Arra ügyel a gereblyés, hogy a sarkába ne rántsa a gereblyét, mert súlyos sebet tud ütni rajta. A gereblyélés befejezésekor a kaparékrendek az elő hosszára derékszögben állanak. Az egyes gereblyea.1.1ak kissé elszakadnak egymástól. A kaszás favlllával elkezdi hajtogatni a kaparékot félkévébe. A villával a kaparék alá nyúl. Az első gereblyealj felét ráhajtja a másik felére.Ezt ismét villára veszi s ráhajtja a második gereblyealj első felére. A villával egy kiosit megnyomja s újra alászur és ismét ráhajtja a másik felére. Mindezt annyiszor megismétli, mig csak félkéve nagyságú nem lesz. Ezt azután otthagyja. Hajtogatás közben a kaparék nem lóg le a villáról, mert a kaparék gereblyélés közben összetömődik s addig együtt marad, mig ráhajtja.Azután ahány gereblyealjat hajtott össze az első félkévének, annyit hajt öszsze a másik félkévének is. De a hajtogatást a távolabbi gereblyealjnál kezdi és most visszafele halad. Amint elkészül vele, azt is otthagyja. A két félkéve közé a kötélkészitő egy kötelet térit. A kaszás a félkévéket villaágra veszi és a kötélbe, egymásra teszi. Villájával megnyomja. Majd ledobja a villát s beköti a kaparék kévét. Jobbern meg-megtérdeli, mint a rendes ké-
