Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Katona Imre: A kubikoslapát, digólapát és a lapátolás

- 41 -3» Csatornamunkat a letesitmény hosszú vonalát néhány méteres kis szakaszokra, un. tereiákra osztják és két-két ember áll bele egymással szemben, egyikük lehetőleg jobbos, másikuk pedig balos; az egymás mellett dolgozók már lehetnek egyforma beállítottságúak is. Mind a munkapárok, mind pedig az egymás mellett dolgozók lehetőleg egyezerre haladnak, különösen az un. vizes csatornákon. A lapátolásnak a csatornamunkákon van a legnagyobb szerepe, általános szabályai is ebből vonhatók le legtisztább formában, és az angol lapát legmegfelelőbb fermáját is e munkafajta alakította ki. Speciális nehézség itt a lapátra tapadó talaj, amely miatt folyton vízbe kell mártogatni a lapátvasat, topábbá a talajviz, amelyet szintén a lapáttal meregettek ki.

4. Egyéb lapátos munkák: a sárhajó fedelének megtisztításánál fontos szerephez jut a lapát is: "Ha a hig anyag le is csúszik, a keminyebbet lapáttá köll vágni és húzni le a vizhe" /64/. A töltés, csctorna koronájának, rézsűjének, ill. fenekének egyenlítésében, besimitásában minden szerszám részt vehet, lapáttal elsősorban vízszintesre nyesik a csatorna, gödör stb. fenekét, ritkábban rézsűjét is /ezt csákánnyal, ásóval is lehet/ a töltés oldalát és koronáját pedig a lapátvassal meglapogatják, tehát a' laza földet tömörebbre, simábbra ütögetik.

Az ásó és a lapát közötti átmeneti munkaeszköz-tipus említésének legtermészetesebb helye a két fő szerszám között volna, de mivel kubikmunkán jóval később, idegen hatásra és szükebb körben terjedt el, elegendő itt történő pótlólagos említése is. A szerszám neve eredetére, ill. rendeltetésére vet fényt: digólapát /65/, ritkábban digóásó /66/ és ásólapát / 67/ néven ismerik; a digó előtag itt is éppúgy az olasz eredetre utal, mint a digókocai /kordé/ esetében, az ásólapát szó pedig az említett átmeneti helyzetre /68/. "A viz után Szegeden dolgozó olasz kubikosok ismertették meg népünkkel, de használata nem vált általánossá"/69/. A kubikosok is egyöntetűen olasz eredetűnek, sőt olasz gyártmánynak és az olasz kubikosok szerszámának mondják, mert a digóásó feltűnése előtt már ismert füles kerti ásót ők nem használták. A digóásó az 1880-as évektől kezdett terjedni,1914- ig szaporodott, az 1930-as évekre viszont majdnem teljesen visszaszorult és csak a második világháború folyamán, főként a felszabadulás után jutott ismét szerephez. Azóta kezd feledésbe merülni, s úgy tűnik továbbra is csak a katonaság tábori ásója tartja fenn ennek a tipusnak emlékét. /Ez utóbbiénál a digólapát nyele hosszabb és a kettő feje is eltér valamelyest./

A digólapát az említett füles kerti ásónál feltétlenül fejlettebb; ez utóbbi hegyes volt, a lapja sima és rugó helyett kétfelül a vállán kis pereme /füle/ volt, innen kapta a nevét is; ezzel szemben a digólapát kerek orrú, kissé homorú, felül prémje /másképp széle, füle/ van /70/, s a nyéllel tompa szöget zár be, mint a rendes lapát. Kétségtelen előnye, hogy ásónak is, lapátnak is használható, elegendő tehát egy szerszámot vinni. Ez a