Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Katona Imre: A kubikoslapát, digólapát és a lapátolás
« 36 — Katona Imre: A KUBIKOSLAPÁT, DIGÓLAPÁT ÉS A LAPÁTOLÁS A lapát sző bizonyosan szláv eredetű, a közelebbi forrás azonban mindmáig kiderítetlen /l/. A különböző történeti emlékekben már a XIV. század végétől kezdve a mai jelentésben fordul elő; a rá vonatkozó adatok gyakorisága vetekszik ugyan az ásóéval,de a még használatosabb kapáét nem mindig éri el /2/; mindenesetre ahol paraszti munkaeszközökről szó esik, a lapátot legtöbbször megemlítik /3/. Az adatok többsége egyszerű falapátra vonatkozhatik, bár ezt elvétve tüntetik fel pontosan /4/, inkább olcsósága /5/, vagy az értékesebb lapátfélék tüzetesebb megjelölése enged erre következtetni /6/. A Nádasdiak XVI. századi számadásaiban viszont pontos megjelölés szerepel; 1550: "Vöttem húsz vas lapátot...vöttem israeg húszon hat vasas fa lapátot"/6/a/. Sajátos rendeltetésüknek megfelelően elég korán elkülönültek az egyes lapáttipusok, de a Szoro-Lapat-on kívül fV a többit nem ismerjük közelebbről mint pl. 1566: Sathor aso homorw lapath. 1597: Császár lapath /8/, 1718 /?/ sárhányó lapát /9/ stb. Az ásót, lapátot, néha egymás után sorolják fel, s nem mindig világos, vajon a két fogalom egybetartozik-e /10/. A lapátolásra is van néhány adat: 1./ 1640: "A fovent úgy hánta lapáttal rakásban" /ll/. 2./ 1827: "Van még egy fából tsinált szélestányéru eszköze is /t.i. a parasztnak/, ez a* lapát, mellyel mind a* földet, mind mást magától messze elhánytat" /12/. A paraszti gazdaságokban használatos újabb kori lapátokról elég nagyszámú néprajzi, nyelvészeti szórványadattal rendelkezünk, összefoglalás azonban éppúgy nem készült róluk, mint a kubikosok többi munkaeszközeiről. A korábbi századokhoz képest természetesen sokkal változatosabb formákkal találkozunk /13/, de fennmaradtak az archaikus típusok is.A falapátokat házilag vagy a faragók készítették, a nagyobbacska fakanáltól a hatalmas sütőlapátig sokféle méretben /14/, és a favillák felé átmenetet képező kétágú falapátig /15/ változatos formákban. A lapátok közül az egy darab fából kifaragott rövid nyelű, nagy és sima fejű tipus a legarchaikusabb, valamivel fejlettebb a kivájt vagy kissé hajlított fejű és a két darab fából készített; az utóbbiak nyele és feje tompa szöget zár be, jelentősen könnyebb velük a munka. E falapátokat különféle ház körüli kisebb munkákra használták, többek között földhányásra is, a vaslapátok terjedésével elsősorban gabonaszelelésre /I6/, talán csak az ukránokéhoz hasonló rövid nyelű, félkörös keresztmetszetű erdélyi szórólapát tekinthető speciális formának /17/. A gyári tömegtermelés megindulásával a vaslapátok a paraszti gazda-
