Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Elek László: Orosháza társadalmi, müvelődésügyi viszonyai, szinházi élete az 1880-as években a helyi sajtó tükrében

1

1- 8 -többit egyéb gazdasági célra alkalmazták /ll/.

A kiterjedt gazdasági érdekeltség, a rohamléptekkel fejlődő ipari- és kereskedelmi élet érthetően megmutatkozott a távirda és telefon használatban is. Az 1873»október 27-én Orosházán megnyílt távirda forgalma, - a kezdő évnegyed adatait nem véve figyelembe - 8 év alatt több mint megkétszereződött: évi 6189 táviratról 14.106-ra emelkedett. Ebből 1783 külföldi volt! / Ausztria 1230, Németország - a gabonakivitel egyik legjelentősebb országa - 485, Svájc 54 stb./ /12/.

Ha csak ezeket az adatokat nézzük, csakugyan igazat kell adnunk sokak ekkor tett észrevételének: kevés község fejlődött olymértékben, mint az 1744-ben megalapított,alig 150 éves múltra visszatekintő Orosháza. A megyében pedig egyetlen egy sem.

E növekedés természetesen a népesség szaporodásában is tükröződött. 1852-ben a község 10.915 lelket számlált, s e szám 1880-ra, tehát 3 évtized alatt 18.032-re emelkedett /13/, a természetes szaporulat magas száma és a bevándorlás eredményeként, pedig közben rajt eresztett a község Szénás, Földvár, Sámson, Csorvás, Szabadszentetomya, Gyopárhalma, Bánfalva / a mai Gádoros/, Varsánd felé s a mágocsi, csákói, szöllósi és hódmezővásárhelyi tanyavilágba is /14/.

Érthető, hogy Szeghalmi János: Egy derék alföldi község /15/ cimü, az Alföldi Újságban megjelent cikkében, melyet hamarosan átvett a Szarvasi Újság és az Orosházi Újság is,az elismerés legmagasabb hangján szólt a fejlődő községről. Jogos büszkeséggel irta Szeghalmi, hogy a 18.000 lakosú Orosháza sok tekintetben túlhaladja, sőt megszégyeníti a 24-30.000 lakosú nagyközségeket is. Bölöni Farkas Sándor amerikai Jegyzeteire /16/ támaszkodva azzal kezdi, hogy a városok műveltségi állapotát legjobban a könyvkereskedés, könyvnyomda s a hírlapok száma igazolja, s Orosházán két könyvnyomda virágzik, mig másutt egy teng-leng pártolás hiányában, két helyi érdekű lap van 600 előfizetővel, mig van olyan 24.000 lakosú városunk, ahol a helyi lapnak mindössze 22 előfizetője akad.

A korabeli híreket tanulmányozgatva nem egyszer ütközünk meg olyan tudósításokon, amelyek szerint a más helyeken megjelenő megyei lapok"deficites dudások" /17/, s egymásután szűnnek meg és szerveződnek reménytelenül ujja. így járt 1883-ban a Békési Alföldi Újság és a Szarvasi Újság is. A Békés-gyulai Hiradó pedig 1887-ben /18/ a heti két megjelenést egyre volt kénytelen redukálni, sőt a megye vezető lapja, a Békés is állandó pénzzavarral s ennek következtében felelős- és főszerkesztő vá’Ságokkal, változásokkal küzdött, s egyik szerkesztője: dr. Kovács István 1887-ben azt ajánlotta, hogy a hat megyei lap helyett egyetlen megyei újságot adjanak ki minden évben más-más kiadói székhellyel, hogy annak 900 előfizetője, s vele létjogosultsága, biztos anyagi alapja lehessen.

Orosháza közönsége számára már ekkor is bizonyos mértékben élet-